Nyáron a halálhír különösen rossz és irreális elem az ember életében. Amikor a teremtett világ ezer színben pompázik és létezik egy ember elmegy a körünkből. Molnár Tamás professzor úr életének 89. évében, most nyáron, július 20-án megtért a Teremtőhöz és magunkra hagyott a műveivel, hogy kezdjünk vele most már magunk valamit. Azt mondják békésen hagyott itt minket, álmában érte a halál. Biztosan sokan érzik úgy, hogy jó lenne most valami tárgyszerű, életrajzi adatokban bővelkedő megemlékezés, ez az írás azonban leginkább egy személyes nekrológ lesz, úgy érzem, mivel a kapcsolatom a professzor úrral is bensőséges; sohasem úgy gondoltam rá, mint egy íróra, mint könyvek szerzőjére, hanem úgy mint aki él, létezik és gondolatainak egy részét könyvekben rendszerezi.