Írta: Pánczél Hegedűs János.
A II. világháború szerencsés és az ország szempontjából biztonságosabb befejezése nem sikerült, az erre irányuló kísérlete sem kellőképpen előkészítve nem volt, sem a tényleges kivitelezés nem volt szerencsés, de eredményes sem. A kormányzó országlása végén a jogfolytonosság újra megszakadt (német megszállás, nyilas hatalomátvétel), amely mellé az ország teljes – kétszeres (német-nyilas, szovjet-vörös) – kirablása, kivéreztetése is párosult, amellyel gyakorlatilag megismétlődött, sőt meg is hatványozódott az 1918-as állapot, melyből azonban a helyreállítás a mai napig nem sikerült. Horthy kilépési kísérlete a háborúból indokolt és támogatható volt, hiszen azt a fentebb ismertetett negatív folyamatok bekövetkezése ellen akarta végrehajtani. E mellett pedig – a német megszállás ellenére is, amely de iure megszakította a magyar jogfolytonosságot – egy utolsó kísérlet volt arra is, hogy a kormányzó szuverén magyar államfőként lépjen fel, közjogi szerepének teljében, a történeti alkotmányunk biztosította jogokkal élve. Ebben erőszakos, jogtalan cselekedet gátolta meg, a németek támogatta nyilas hatalomátvétel és több alárendeltjének az engedetlensége. Akkor tehát, amikor egyesek „árulásról” beszélnek Horthy cselekedetével kapcsolatban sajnálatosan elfelejtik, hogy a kormányzói közjogi cselekedettel szemben nem állhat szemben egy katonapolitikai érdek, s legfőképpen nem egy szubjektív ítélet, amely sokakban érzelmi-, quasi erkölcsi-, vagy éppen egzisztenciális töltéssel bír, hogy a kétséges politikai aspirációkról ne is beszéljünk (a kormányzó nem akart a volt szövetséges ellen fegyvert fogni szándéka szerint, amely valóban méltatlan lett volna a magyar katonához, ezt Moszkva erőltette minden áron a tárgyalásokon) . A kormányzó indítékai, érvei teljesen logikusak és elfogadhatóak voltak a háború abbahagyására 1944 októberében; 1. ekkor már tisztán látszott, hogy Németország elvesztette a háborút; 2. a szuverén magyar nemzet nem köteles feláldozni magát katonai szövetségesének oltárán (Bismarckot idézte itt Horthy a proklamációban); 3. az államfőnek kötelessége, hogy az ország lakosait megmentse a felesleges vérontástól; 4. Németország megsértette a Magyar Királyság szuverenitását, megszálló hatalom lett az országunkban, e mellett a szuverén magyar államfő parancsait semmibe véve Magyarországot német katonai hadműveleti területté nyilvánította; 5. Magyarország és Németország nem volt szerződéses katonai szövetségben – mint ahogyan az I. világháborúban volt; 6. semmiképpen sem volt „áruló” a kormányzó, hiszen ő a magyar nemzetet képviselte és nem csupán „egy katonai szövetségest” (ezt a kifejezést egyébként Hitler alkalmazta nyilvánosan Horthyra); 7. a Magyar Királyság szabadságának és függetlenségének megsértésével a Szent Korona szuverenitása is sérült, amely helyzeten változtatni kellett az államfőnek. Horthy aggodalma a „magyar állami lét elvesztése” felett sajnos szintén helyénvaló volt. Az állítólagos „lemondása” nem következett be de iure, hiszen erőszakkal, fogságban tette azt meg a kormányzó a szövetségesből megszállóvá lett Német Birodalom követe (!) előtt, amelynek így semmilyen alkotmányjogi érvénye nincs, nem is lehet (erre Horthy is figyelmezette őt, illetve Szálasit is). Emellett a kormányzót emberileg is zsarolták egyetlen fiának a sorsával, amely sajnos jobban is hatott a kelleténél az idős gubernátorra. (Az október 15-i kiáltvány visszavonását Lakatos miniszterelnök tette meg, ő is fogolyként cselekedett, hiszen csak ezután kapott „szabadlábra helyezési igazolványt” a németektől, amely megint csak azt bizonyítja, hogy a magyar közjogi méltóságok kényszer és fogság hatására tették, amit tettek.)
Nem hagyhatjuk el itt Serédi Jusztinián hercegprímás fontos szerepét sem, hiszen ő az Országtanácsnak a legbefolyásosabb személye volt, egyik legfontosabb - lefektetett - funkciója, "a magyar alkotmány őre", amelyet a főpap komolyan is gondolt. Horthy eltávolítása után különösen komolyan, azokban a válságos időkben. Gyakorlatilag Horthy lemondása után ő volt az első közjogi személy Magyarországon de iure. Ő – feljegyzései szerint – egyértelműen törvénytelennek nevezte az ülésen a hatalomátvételt, ez ellen jogi érveket hozott fel, ezt a felszólalást viszont az ülés jegyzőkönyve nem, vagy csak részben örökítette meg (Serédinek nem adták át mindenesetre). Serédi és köre ezt annak tudta be, hogy a nyilasok nem vették azt bele, ezért is írta le saját magának a hercegprímás azt (jellemző, hogy a poszt-marxista és a szélsőjobbos megemlékezések viszont azt mondják, hogy el sem hangzott ez a beszéd, ami azért tűnik fikciónak, mert a részletei benne vannak ennek a beszédnek a jegyzőkönyvben, de a jegyzőkönyvet a hercegprímásnak nem mutatták meg elkészülte után, a kérése ellenére sem, csak a két házelnök kapott belőle egy-egy példányt, e mellett pedig Serédi ezeket az érveket megismételte Szálasinak egy audiencián Esztergomban a puccs után). Érvelésében Serédi kifejti többek között; „De érvénytelen a főhatalom átvétele, mert a kormányzónak az 1920: I. tc. és az 1937: XIX. tc. szerint nincs joga akár egészen, akár részben átruházni. Kormányzói hatalom széküresedés esetén nem átruházás vagy örökösödés útján száll tovább, hanem választás útján. Közben a széküresedés alatt az Országtanács, illetve az Országgyűlés gyakorolja a főhatalmat.”. Serédi e mellett figyelmeztetett a miniszterek kinevezésének a törvénytelenségére is, amelyet még báró Perényi Zsigmond felsőházi elnök, és a Szent Korona egyik őre, sem vett figyelembe, pedig ő ugyanekkor lemondott tiltakozásul az eljárások törvénytelensége miatt az elnöki posztjáról. A nemzetvezetői hatalomról azt nyilatkozta Serédi, hogy azt „katolikus és magyar ember el nem fogadhatja”. A felsőházi ülésről, amelyet sajnálatosan Habsburg József főherceg hívott össze Szálasi mellett, Serédi látványosan kivonult, mert azt „alkotmányozási komédiának” tartotta. A nemzetvezetői törvény elfogadásán nem volt jelen, ezzel szemben az ún. „hungarista eskü” letételét a katolikus intézményekben nem tiltotta meg, a szentbeszédek rádiós sugárzásának, illetve a katolikus Sajtó Vállalat lapjainak a betiltása ellen, az lecsukott országgyűlési képviselők kiengedéséért, azonban hivatalosan szót emelt Szálasinál, többször is. (Itt jegyezzük meg, hogy a „hungarista eskü” alatt a Budapesti Közlöny 1944. november 18-i számában megjelent, a közalkalmazottak esküjére vonatkozó 4070/1944 M:E: rendeletet értjük. E szerint az egyházi iskolák igazgatói a királyi tanfelügyelői igazgatók, tanárai pedig az igazgatók előtt 8 napon belül fel kellett esküdniük Szálasi Ferenc személyére, ha október 15-e után esetleg még nem tették ezt meg. Az esküről igazolványt állítottak ki és elküldték a személyi ügyek kormánybiztosának. Serédi ezt az esküt azért engedélyezte, mert ha ezt nem teszi meg, akkor ezzel gyakorlatilag légüres térbe került volna az összes egyházi intézmény, az igazolványok nélkül pedig minden alkalmazottja azonnal felelősségre vonható lett volna Szálasiékkal szemben, amely az intézmények megszűnését vonta volna maga után.)
Ezek alapján úgy érezzük, hogy a nyilas puccs után teremtett helyzetről tévesen állapítják meg sokan, hogy "teljesen törvényes volt" és az a – szélsőjobboldalon nagyon is erősen elterjedt – mítosz, mely szerint „Szálasi Ferenc volt Magyarország utolsó törvényes kormány-, és államfője” egyszerűen nem igaz. A jogfolytonosság megszakítása ugyanis a nyilasok forradalmi megoldásával történt meg újra vagy éppen folytatódott a német megszállás után. Az 1944. X. törvénycikk, amely manifeszt módon kimondta az államfői tisztség ideiglenes betöltését a „nemzetvezetői” tisztséggel, természetesen törvénytelen volt, mégha éppen a nyilasok és támogatóik mindent megtettek azért, hogy jogszerű legyen (e két fogalom ugyanis messze nem ugyanazt takarja). Ezt a törvényt senki nem jegyezte ellen ugyanis, egy királyságban kell pedig egy ilyen szerv, hiszen a parlament nem hozhat csak önmagában ilyen törvényt, ráadásul valótlanságot állított a törvényben, amikor azt mondta, hogy a kormányzó „lemondásának kieszközlésénél oly fizikai vagy lelki kényszer, mely elhatározását befolyásolta volna, alkalmazásra nem került.”, hiszen ezzel ellenkezőt nyilatkozott nyíltan Horthy Miklós már akkor is, később pedig pláne. Ráadásul a „nemzet akaratára” hivatkozott ez a törvény (ahogyan az egész nyilas klientúra), amely az egész történeti alkotmányunk organikus, hierarchikus szerkezetével ellenkezik, hiszen egy forradalmi megoldást feltételez, amikor egy politikai csoport absztrakt fogalomra hivatkozva egyszerűen átveszi a hatalmat, jelen esetben az alkotmányosság látszata alatt, valóságosan azonban annak mellőzésével. Mindezzel természetesen semmilyen szinten nem mondtunk ítéletet azok felett, akik egyszerűen és nemes elhatározásból, vagy éppen kötelességük teljesítésével a hazát védték október 15-e után , a nyilas puccs után is. Helytállásukra nagyon sok hősies példát tudnánk felhozni, amelyeket sajnos méltatlanul feledett el a magyarság és a nemzet emlékezete és helyükre méltatlan személyek és cselekedetet és személyeket tuszakolt az 1945 utáni berendezkedés.
(A téma komplexitása miatt, pár nap múlva Serédi Jusztinián fontos, fentebb említett beszédét közöljük le, teljes terjdelmében.)
(Regnum!)
Regnum! RSS
Hozzászólás RSS
Hozzászólások
Tisztelt Pánczél Hegedüs János!
Valahol sántít ez a dolog ahogy Ön leírja. A kormányzó Horthy Miklós iránti minden tiszteletem ellenére azt kell mondanom, hogy számos félreértés és ez a szerencsétlen kiugrási kisérlet sajnos az ő rossz helyzetfelismeréséből és tanácsadói tudatos félreinformációjából adódik.
Ugyanis 1944.III.18-án a németek -az ő szemszögükből és hadászati szempontból jogosan és érthetően- megszállták a várat és lassan az országot is.
Azaz a magyar alkotmányosság ettől a pillanattól elméletileg megszűnt. Horthy azonban a helyén maradt! A hadsereg is!
Tehát innentől kezdve már a kényszerpálya meg volt írva. Így vagy úgy a Magyar Királyságot a nyugati szabadkőműves galeri -Churchillel az élen- a kommunista diktatúrának szolgáltatta ki. Lásd a fegyverszüneti kényszert ist.
Itt nem az a lényeg, hogy októberben kinek adta -mert átadta és nem tagadta meg- át Horthy az államfői posztot, hanem az, hogy III.19 után nem óvta meg a magyar katonákat a felesleges veszteségtől.
Hogy ez mennyire így van, látható azoknak az országoknak az esete is akik nem a német fél oldalán kerültek háborúba, és mégis a kommunista diktatúra áldozataivá váltak (Lengyelország, Csehszlovákia, vagy akár Bulgária is).
Ugyanis ez az egész már le volt előre "zsírozva", judapestiesen szólva.
Szálasi Ferenc bizonyára a németek bizalmát élvezte, de semmiesetre nem volt alávalóbb mint azok akik az orosz szuronyok után kiírtották és meggyalázták évtizedekig a magyar nemzetet. És ezeknek a hazaárulóknak a rokonsága folytogatja még ma is ezt a megnyomorított szerencsétlen nemzetet.
Kedves K(?)!
A kicsit antiszemita kiszólások ellenére, igen, ez történt, főbb vonalakban. DE, a németek bevonulása a szuverenitás meszűnését jelenti mindenképpen. Ez egy fontos állomás a jogfolytonosság elvesztésében. Szálasi majdnem ugyanaz a szint, mint az Ideilegenes Kormány, meg Nemzetgyűlés, mind a ketten egy idegen hatalom által nyert tényleges kormányzati hatalmat ebben az országban.
Ahogyan sokszor elmondtam; a államiság sokkal fontosabb, mint katonapolitikai érdekek.
Bocsánat, de a kiugrás története nem 1944-ben kezdödött, hanem kicsit korábban, amikor a kormányzo és kormánya ehhez a háboruhoz csatlakozott. Ebbe sem Szálasinak, sem a nyilasoknak beleszolása nem volt. Amig nyerönek tünt, addig semmi kifogásolni valojuk nem volt a nemzeti szocialista szövetségesben, mikor fordult a kocka ök -- görög kapitány módra -- szerettek volna a Titanic-rol másik hajora szállni, és Szállasi ölébe pottyantották a veszett helyzetet, utána meg játszották az áldozatot --ennyit az admirális és társai jelleméröl
legitmitás, jogfolytonosság, meg egyéb szörszál hasogatás:--
1919 augusztus 5-én Schnetzer tábornok közölte a Peidl-kormánnyal:--
"Schnetzer tábornok vagyok, az urak mondjanak le, az urak le vannak tartóztatva !"
--"kinek a nevében követeli lemondásunkat ?"
"Az egyesült ellenforradalmi pártok nevében"
--"Milyen jogon teszi ezt ?"
"Az erösebb jogán !"
Ez nem "puccs"? mert a bolsevikok annak tartották.
Amint a Jozsef herceg trónra ülési kisérleteinek nagyon jól megirt történetében azt bemutatta, Horty ettöl a kormánytól, kormányzótól kapta késöbb kinevezését. Ráadásul, amikor Jozsef jött, hogy a megállapodásuk alapján elfoglalja helyét, Horty kigolyózta a herceget királyságából.
_______
Lengyelország Németország (és a Szovjetunio) kifejezett áldozata volt, de jutalmul ugyanazt kapta mint az utolso csatlos
Csehország áldozat volt, nem vett részt a háboruban, de neki is az jutott
Románia sikeresen szövetségest váltott. És kapott mit jutalmul ?
Félve súgom: a "k" azt jelenti kedd, a hozzászólás szerzője "a9323".
Végigolvasva az 1944-es eseményekkel foglalkozó föntebb megfogalmazott szöveget és elolvasva a Fórum hozzászólásokat szeretném Szálasi Ferenc Nemzetvezető és a hungarista hatalomátvétellel kapcsolatban észrevételeimet megosztani minden kedves Olvasóval!
Sokmindenben egyet értek az előttem szólóval, s sok mindenben nem. Szerintem is kissé sántít Pánczél Hegedűs János fejtegetése amikor Szálasi Ferenc Nemzetvezető hatalomátvételének "kérdésességét" veti föl jogi és "törvényes" értelemben. (Csak zárójelben jegyzem meg kimondottan hiányolom a hatalomátvétel erkölcsi vonatkozásainak kifejtését).
Nos nyugodtan kijelenthetjük, hogy Szálasi Ferenc Nemzetvezetővé történő választása(!!!) abszolút törvényes volt és jogi értelemben kifogásolhatatlan. Horthy Miklós( annak körülményeit most nem vizsgálva) lemondott!!! Ezzel az államfői szék megüresedett.
Hegedűs János nagyon helyesen jegyezte meg, hogy egy ilyen helyzet beállásának esetlegességére hívta életre egy az általa is helyesen rőgzített törvény az un.:"Országtanács" intézményét, amely egyedül volt hivatva (szavazással) megválasztani az új államfőt. Ennek az abszolút megkérdőjelezhetetlen jogi aktusnak volt az eredménye 1944. november 4-én Szálasi Ferenc miniszterelnöknek Nemzetvezetővé történő választása és eskütétele a Szent-korona előtt.!!! (Szó szerint ugyanazt az eskü szöveget alkalmazzák ezen a jogi aktuson is mint 1920-ban, Horthy Miklós kormányzói esküjénél, könnyen utána lehet nézni.)
Nyugodtan kijelenthetjük tehát, (és ezt olyan liberális történészek sem vitatják, mert nem vitathatják, mint Ungváry Krisztián, vagy Romsics Ignác. S mivel nem vitathatják a már jól ismert módszerhez nyúlnak, vagyis agyonhallgatják.)
A másik dolog, amire szükséges a figyelmet felhívnunk az az, hogy pontosan Horty Miklós kormányzó volt az(minden érdemét elismerve és emléke előtt tisztelegve), aki súlyos lelki vívódásai közepette alkotmányellenes lépésekre készült akkor, amikor önhatalmúlag "elrendeli" a kiugrást, mert azt csak a parlament hozzájárulásával tehette volna meg.( Ezt 1944. augusztus 19-én a Sándor-palotában Szálasi Ferenc Horty tudomására is hozta.)
Sokszor hallani és ezen az oldalon is többször megjegyezték, hogy Szálasival szimpatizáltak a németek és az ő segítségükkel került hatalomra. Ehhez csak egy kérdést szeretnék fűzni mindenkihez? Az 1944. március 19-i német megszállás tény. Ha Szálasi volt a németek legszolgalalkűbb "bábja" akkor hogyan lehetséges az, hogy a megszállás után csak több mint fél évvel, engedik a hatalomhoz!!! Azt hiszem ehhez nem kell kommentárt fűzni.
Azért vállalta Szálasi Ferenc és hungarista kormánya a vezetést akkor is amikor már senki sem vállalta, mert ezt kívánta a magyar nemzet becsülete. De egyedüli reális "reálpolitika" is ez volt a történelmi események tükrében, mert 1943-ban Teheránban már eldöntötték az angolszász erők és a szovjetek az érdekszférákat Európában, vagyis Magyarország szovjet uralom alá kerül. Ma a történelmi események ismeretének tükrében tudjuk mit művelt a szovjet Európában és Magyarországon a háború előtt és után. Letenni a fegyvert a keleti barbár bolsevizmus előtt, amely emberek millióinak brutális lemészárlásával és magyar nők tízezereinek bestiális megbecstelenítésével már akkor letette a kézjegyét Európa asztalára- őrültség lett volna. Igen kimondjuk az egyedüli lehetséges megoldást Szálasi Ferenc és Magyarország választotta, hűen Istenhez a Szent-Koronához és a becsülethez!!!
S ezzel tisztáztuk az erkölcsi kérdését is az 1944. október 15-e utáni eseményeknek.
Kedves Ferenc9323!
Sajnos amit állítasz tipikusan emocionális szint. Történelmi és legfőképpen közjogi tényeket kérek szépen. Addig ez egy jó nagy szubjektum, katonapolitikai érvekkel gyengén támogatva. Az meg kevés, amikor a magyar államiságról beszélgetünk. Bőven kevés.
"Igen kimondjuk az egyedüli lehetséges megoldást Szálasi Ferenc és Magyarország választotta, hűen Istenhez a Szent-Koronához és a becsülethez!!!"
Hűen a fél ország kirablásához, tízezrek lemészárlásához, hűen mindenféle agyament ideológiához.
"Horthy Miklós( annak körülményeit most nem vizsgálva) lemondott!!!"
Nanana. Ezt viszont pont te hallgatod agyon.
Kedves Ferenc9323!
Érdemes azt a tényt is figyelembe venni, hogy Szálasi -a modernkori politikai gyakorlatban addig és azután is példátlanul- egyesítette az államelnöki (lényegében: kormányzói) és miniszterelnöki tisztséget, ami teljességgel nonszensz az emlegetett jogfolytonosság tükrében!
"Erkölcsi kérdések"-ben, véleményem szerint, csak a tények ill. lehetőségek objektív ismeretének tükrében lehet ítéletet alkotni, akkor is, csak is emocionális alkatunk által terhelve. A hősiesség és helytállás nagyszerű példázatait Ön is és PHJ is tiszteletre méltó módon kiemelte, de szeretném felhívni a figyelmét arra az éppen el nem hanyagolható tényre, hogy klasszisok-beli külömbség van a honvédők hazafias erkölcsisége és "Dunyhás Testvér"-ék gyilkos moralitása között!
(A két fogalom nem ugyanaz, az utóbbi magát tényleges erkölcsnek beállítva sokszor igazában rombolja azt!)
Éljen a Király!
Sajnálattal olvastam a szinte "zsigeri" és meggondolatlanul elutasító, sőt sokszor cinikusnak érzett válaszokat és megjegyzéseket. "Történelmi és legfőképpen közjogi tényeket kérek szépen," mondja Tisztelt "PHJ" Úr.
Nost feltételezem, hogy forgatták már a tisztelt Olvasók a Magyar Törvénytárat, vagy a Nemzetgyűlési Napló ide vonatkozó részeit. Tessék tovább forgatni, ha "közjogi tényeket és történelmi tényeket kérnek szépen.
Üdvözlöm Mindannyiukat!
„EGY ÉLET MAGYARORSZÁGÉRT”
A Magyar Királyi Kúria elnökének kiegészítő alkotmányjogi megjegyzései Horthy lemondásáról
A Horthy Miklós lemondásának illetve lemondatásának megokolására, kiegészítésképpen, az alábbiakban adjuk Szemák Jenőnek, a Királyi Kúria elnökének alkotmányjogi megjegyzéseit. Ezek döntő igazolását jelentik a jobboldali ellenzék s az ellenforradalom magatartásának és a fegyveres nemzeti ellenállás végső harcainak is.
"Horthy Miklós kormányzói minőségében a Magyarország ellen hadat viselő szovjet-hadsereggel fegyverszüneti tárgyalásokba bocsátkozott és azok eredményeképpen, mint legfőbb hadúr, 1944. október 15-én, rádió útján továbbított hadparancsban, a magyar hadseregnek az ellenségeskedés megszüntetésére adott parancsot.
A kormányzó proklamációjára, az országgyűlésen is képviselettel bíró Nyilaskeresztes Párt és a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség, német támogatással, fegyveres oppozícióba léptek, aminek folytán a kormányzó ezt a parancsot visszavonta s 1944. október 16-án tisztségéről lemondott.
Az 1937. évi XIX. törvénycikkel létesített Országtanács a lemondást tudomásul vette és az országgyűléshez, a kormányzói tisztség megüresedése tárgyában, üzenetet intézett s abban az államfői tisztség ideiglenes betöltését javasolta. Az országgyűlés ebben a tárgyban törvényt alkotott: az 1944. X. törvénycikket. Ebben a lemondást törvénybe iktatta s azt, mint a nemzet akaratát, 1944. november 3-án, ki is hirdette. Horthy Miklóssal szemben, lemondásának kieszközlésénél oly fizikai vagy lelki kényszer, mely elhatározását befolyásolta volna, alkalmazásra nem került.
A kormányzó az 1920. évi I. és az 1937. évi törvénycikkek szerint, az országgyűlés hozzájárulása nélkül a háború és béke kérdésében nem határozhat. Így tehát a legfőbb hadúri minőségben az ellenségeskedés megszüntetésére kiadott parancsa az alkotmány tiltó rendelkezésébe ütközött. Ez az alkotmánysérelem semmit sem veszített jellegéből azáltal, hogy ő, szeptember 10-én a meghívására egybegyűlt, titkos tanácsosok hozzájárulásával cselekedett. Ez a gyülekezet, mint tanácsadó, vagy határozó szerv, a magyar közjogban ismeretlen. A kormányzó bizalmát élvező Lakatos-kormány, a szeptember 11-én tartott miniszter-tanácson, a háború folytatása mellett döntött. Az államfő azonban ezt a döntést se méltatta figyelemre.
A kormányzó hadparancsa az országgyűlés egyik pártjának s a magyar társadalom egy nagy részének fegyveres ellenállásával találkozott. Ez az ellenállás a közhatalmat is kézre kerítette. Ez a tény kétségtelenül forradalmat jelentett. Miután azonban az 1937. évi XIX. törvénycikk a kormányzó felelősségre vonását az országgyűlés részéről lehetővé tette, az államfő önkényes hadparancsát, illetve annak végrehajtását, csak ezen az úton lehetett érvényteleníteni. Voltaképpen az Aranybullának az a rendelkezése éledt fel. amely a nemzetet az önkényeskedő királyokkal szemben fegyveres ellenállásra jogosította.
A magyar alkotmányos életnek, az államfő mellett, az Országtanács és az országgyűlés volt a legfőbb tényezője. Az Országtanácsnak tagjai voltak: az esztergomi érsek, a képviselőház és a felsőház elnökei, a Királyi Kúria és a Közigazgatási Bíróság elnöke, a honvédség főparancsnoka. Ezek egyhangú hozzájárulásával jött létre 1944. október 27-én, tehát tizenkét nappal a fegyveres ellenállás kitörése után, az a határozat, mely a kormányzó lemondását tudomásul vette. Az országgyűlés aztán a lemondás tényét törvénybe iktatta.
Horthy a lemondásáról szóló nyilatkozatát Lakatos miniszterelnök rábeszélésére írta alá. De erről más magyar politikusokkal s Weesenmayer német követtel és Rahm meghatalmazott miniszterrel is tárgyalásokat folytatott. Horthy azt írja memoárjaiban, miszerint őt azzal a fenyegetéssel késztették a lemondásra, hogy ellenkező esetben fiát, ifjú Horthy Miklóst, a Tito megbízottaival folytatott tanácskozásai s a kormányzónak ezzel kapcsolatos tervei miatt, törvényszék elé állítják.
A kormányzó fiának ez az akciója, mint amely összeműködést kísérelt meg az ellenséggel, a magyar büntetőjog rendelkezéseibe ütközött, a hivatkozás ennek érvényesítésére vele szemben teljesen jogos volt.
Horthy lemondása után a németek védelme alá helyezte magát. Ez nyilván azt bizonyítja, hogy lemondását nem a németek által tanúsított kényszer, vagy fenyegetés hatása alatt határozta el. Elképzelhetetlen, hogy a megtámadott a támadónál keressen védelmet.
Az Országtanács 1944. október 27.-i döntését, Horthy lemondását, olyan magyar államférfiak és társadalmi tényezők állásfoglalása okolta meg, akiket semmiféle kényszer nem befolyásolt s akik közül sokan mártírhalálukkal tanúsították, hogy magatartásukat egyedül és kizárólag csak az önzetlen hazaszeretet irányította. József királyi herceg, Serédi hercegprímás, Bárdossy és Imrédy volt miniszterelnökök, Perényi Zsigmond a felsőház, Tasnády Nagy András a képviselőház elnöke, az ország két legmagasabb rendű bírája, a képviselőház többsége és mindenek előtt a harcoló hadsereg és annak tisztikara helyezkedtek szembe a kormányzóval, mert végzetes nemzeti szerencsétlenséget láttak az ő önkényes elhatározásában, a fegyverletételben. A küzdelem a végső ellenállásig az ellenséggel szemben Horthy nélkül, a nemzeti becsületért s a még maradék erkölcsi és anyagi javaink megmentéséért folyt tovább.
Ez a magyar önvédelmi harc áldozat volt a nyugati civilizáció nagy közös érdekeinek védelmében is. A Horthy által szándékolt fegyverletétel megnyitotta volna az utat a szovjet haderők számára a Po-völgyéig és a svájci határokig, egész Ausztriát Moszkva uralma alá juttatva…"
Köszönöm a rendkívül széleskörű és történelmi tényekre alapozott érdemi megnyilatkozást Süni részéről!
Nagyon jó zöld testvérek, nagyon jó. Serédi sohasem volt mellette, olvasgassatok ti is. Lakatos pedig fogoly volt, ahogyan Horthy döntése ellene nem tiltakozott, ellenkezőleg. Nehéz lenne elképzelni, h az előkészítésben úgy vesz részt, h tiltakozik ellene. http://regnumportal.hu/node/202
Ha vannak még ilyen érvek csak mondjátok, de túl sokan nem kell átjönni ide a PH-tól, odaát is lehet osztani az észt.
Tisztelt "PHJ" Úr!
Sajnálom, hogy így ragálja le azokat az érveket amiket egy másik fórumhozzászóló is kifejtett a fönti "idézeten" keresztül. Tökéletesen látszik, hogy minden olyan érvet, tényt és megállapítást ellenségesen fogad, amelyek nem felelnek meg saját kívánalmainak.
Világos, hogy mindennemű vitának csak akkor van értelme, ha célja nem pusztán az egyén "ego"-jának növelése, hanem az igazság végső meghatározása. A vitának kizárólag csak így lenne értelme, bár meg kell jegyeznünk azt is, hogy az ilyen és hasonló internetes Fórumok érdemi vita lefolytatására alkalmatlanok. Ezt szem előtt tartva és a fenti írását elolvasfva tartottam szükségesnek - és úgy látszik más is -rámutatni Szálasi Ferenc Nemzetvezető hatalomátvételének körülményeire és annak közjogi vonatkozású érintőleges megvilágítására.
A személyeskedést pedig inkább nem minősíteném... Arra kérem és csak arra tudok buzdítani mindenkit, hogy a tartalommal és a mások által felhozott érvekkel vitatkozzon. Az általam és az utánam érdemi gondolatokat felmutató hozzászóló állításait megcáfoló érveket sajnálatosan nem hallottam. Ilyeneket "kérnénk szépen..."
A cél nem az kell legyen, hogy akár Ön vagy Én vagy más kerüljön ki "győztesen" a vitából. A cél az igazság végső kritériumának meghatározása kell legyen, még akkor is, ha esetleg valakinek, vagy valakiknek nem tetszik... Mert "az igazság keresztre feszítve, bitóra húzva és suttogva is igaz marad!"
Üdvözlet Mindannyiuknak!
Igen, igen. Nagyon fontos a pátosszal telített féligazságok hangoztatása. Ez fontos, sok kell ilyen még, mert ez nagyon hiányzik. Az ön kedves igazságai prekoncepciózusak és utólagosan. Minden, amit a témában mondani akartam elmondatott írásokban, és ehhez csatoltam Horthy Miklós kormányzó, Serédi Jusztinián hercegprímás, aki akkor az alkotmány őre volt, és Mindszenty József akkor püspök véleményét, aki a politikai részt vitte akkor az MKPK-ben. Erre ön kedves uram és nyilas testvére egy féligazságokkal teli _utólagos_ "forrást" lök ide. Ez mit kellene, hogy bizonyítson? És kinek? A nyilasok puccsot hajtottak végre, megtörték a jogfolytonosságot, az utolsó előtt lökést hajtották végre a Magyar Királyság államiságának a felszámolásában, egy forradalmi törvénytelen tettet hajtottak végre. Ezzel kapcsolatosan cáfolat nem érkezett. Amit elmondtak talán Tudós Takács úr előadásain bólogatást vált, de nem tényszerű. Sok sikert a mozgalmi életben is, nagy léptekkel kövessék az Ország Első Munkását, Szálasi Ferencet, ahogyan a zöld ingesek nevezték. És remélem, h örülnek annak, hogy a zöld paradicsom 1945 után megérett és vörös lett.
Csak sajnálni tudom, hogy nem tud a személyektől elrugaszkodni és az érvekkel vitatkozni.
Talán azért mert az "érvek" mögött nincsenek _tények_, csak prekoncepció és vélemény. Cáfolatot itt nem láttam. A sajnálat legalább kölcsönös. ;(
A fenti idézet, -ha nem tévedek- Milotay István, szélsőjobboldali publicista Horthy Miklósról szóló könyvéből származik. Mint kortárs visszaemlékezőnek természetesen jogában áll a saját színszűrőjén keresztül, mintegy rugalmasan hajlítani az igazságot, de a tény, tény marad: Szálasi legitimása erősen megkérdőjelezhető, forradalmi tevékenysége (még ha formálisan a Szent Koronára is tette le a hagyományos miniszteri esküt) hozzájárult a történelmi Magyarország sok évszázadon keresztül kialakult joggyakorlatának, alkotmányosságának teljes felszámolásához!
Milotay visszaemlékezésével szemben, vagy azzal polemizálva, szeretném bemutatni egy valóban autentikus történelmi személy, Lakatos Géza m. kir. honvéd vezérezredes, miniszterelnök emlékiratainak idevonatkozó részleteit, amelyek -mintegy testközelből- tudósítanak a hatalomátvétel előzményeiről, annak részleteiről.
(Annak eldöntése melyik emlékezőnek van igaza -a Horthy-t, annak visszavonulása után könyvében bíráló újságírónak, vagy a Kormányzóhoz ill. katonai esküjéhez mindvégig hű katonatisztnek- már tényleg nem intellektuális, hanem érzelmi, ha úgy tetszik vérmérsékleti kérdés!)
Álljon itt a link:
http://www.wildboar.net/multilingual/easterneuropean/hungarian/irodalom/...
Jó olvasást!
Éljen a Király!
isztelt "Ostenburg"!Kedves Mindenki!
Komolyan fontolóra vettem a minap, hogy írjak e még, érdemes e még egyáltalán írni a Fórumba. Noha nem azért, mert nem látom értelmét, hanem azért, mert - mint már fentebb is említettem - elvakult és sokszor bizony igen felületes, gondolkodás nélkül azonnal mindent visszautasító válaszok érkeztek.
"Ostenburg" fentebb rögzített "gondolatmenete", illetve annak iszonyatos logikátlansága azonban oda vezetett, hogy ismét "tollat" kellett ragadnom. Komolyan arra gondol az ilyen és ehhez hasonló hozzászólások után az ember, hogy vagy az az ostoba aki írt, vagy azt nézik annak aki olvassa a közzé tett "gondolatokat".
Mindenesetre Kedves Ostenburg ezt írja: "Mint kortárs visszaemlékezőnek" - mármint Milotai Istvánnak - "természetesen jogában áll a saját színszűrőjén keresztül, mintegy rugalmasan hajlítani az igazságot..."
Majd számomra érthetetlen módon néhány mondattal lejjebb azt állítja: "Milotay visszaemlékezésével szemben...egy valóban autentikus történelmi személy, Lakatos Géza m. kir. honvéd vezérezredes, miniszterelnök emlékiratainak idevonatkozó részleteit, amelyek -mintegy testközelből- tudósítanak a hatalomátvétel előzményeiről, annak részleteiről."
Hogy mitől autentikusabb, hitelesebb személyiség Lakatos Géza miniszterelnök a fentebb tárgyalt eseményekkel kapcsolatban -ismerve a történelmi eseményeket - számomra érthetetlen... Mintha Lakatos Géza miniszterelnök(minden érdemét elismerve) nem "saját szűrőjén keresztül" szemlélné az akkori eseményeket( Feltételezem, az "Ahogyan én láttam c. munkájára gondol...)
Logikailag mindenesetre számomra a megállapítás érthetetlen...
Üdvözlet Mindenkinek!
Ostenburg,
nagyon korrekt, de teljesen felesleges közlés volt ez Ferenc felé. Aki annyit sem lát, h Milotayval, aki egy publicista volt, szemben egy királyi miniszterelnök miért autentikusabb és hitelesebb, ott kár minden szó. Ez van. Nem megy át. Hasonlót én is átéltem megrögzött emberekkel szemben már, felesleges. Ferenc nem veszi a fáradtságot, h olvasgasson még az említett két cikket sem. A vitához tények is kellenek kedves Ferenc úr, azzal adós maradt.
A linket én köszönöm azonban, nem tudtam, h megvan online. Ha ilyen van még, akkor ne rejtsd véka alá Ostenburg (de hol marad a Morawek?).
Na, én is a monarchista állásponton vagyok, de próbálok nézetemtől elrugaszkodva, és mintegy felülről szemlélni a dolgokat, de beleviszem mégis a saját érzéseimet is, szóval alapjában véve magánvéleményem következik, ami senkinek sem fog tetszeni.
Horthy kiugrási kísérletére én magam is nemet mondok. Nem volt jó "ötlet". Eleve holtan született elképzelés. A szovjetben bízni nem lehet, egy barbár állati horda, akinek feltartóztatása összeurópai, keresztény érdek, még ha éppen nekünk is kellett ezt az áldozatot meghozni. A törököt sem engedtük át, se a tatárt... Tudvalevő, hogy Budapesten védtük meg Bécset. Magyar katonától nem lehet elvárni, hogy aztán nézze tétlenül, ahogy az országot a vörösök fosztogatják, asszonyaikat erőszakolják, és még az addigi szövetségeseit is lövöldözze. Szóval a kiugrási kísérlet ebben a formában nem állja meg a helyét. Hibás elképzelés volt. Én olyan átállást tudtam volna csak abban az időben elfogadni, ha mondjuk a Balkánon szállnak partra a szövetségesek, és mintegy velük szövetkezve, mert számomra a nácizmus ugyanúgy elfogadhatatlan mint a kommunizmus, már csak azért is, mert egyik sem konzervatív forma és dinasztia, és monarchia ellenes. Mindegyik felforgatja a királyságokat és az ősi állami formákat, mi esetünkben a Magyar Királyságot.
(Bár lehet ha nyugati befolyás alá kerülünk, akkor mindenféle liberális nézetek hatására ez a fórumplacc sem lenne, és bevándorlók millióval kellene közösködnünk Budapest utcáin, lsd. egész Nyugat-Európát, sőt, még a Királyságunk is egy meggyengült valami lenne mára, legjobb esetben spanyolországi szint... de ezt akkor ugye nem tudta senki sem, innen meg könnyű okoskodni :))
És meg is válaszoltam azt, hogy elfogadhatónak tartom-e Szálasi hatalomátvételét. Nem. Ugyanúgy felforgatta a Magyar Királyság intézményrendszerét, mint a későbbi szovjet hatalom. És nem legitim attól senki, hogy odamegy a Szent Koronához és felesküszik rá. Attól, hogy én meglátogatom ma, 2009-ben a Szent Koronát és felesküszöm rá, nem leszek nemzetvezető, illetve legitim vezető. Azt az érvet meg felejtsük el, hogy ki hogyan szavazott rá :D hagyjuk már.. tudjuk a képviselők megszavazták a köztársaságot is 47-ben, illetve voltak 45-49 között szabadválasztások :D Vicceltek? Egy nyilas HATALOMÁTVÉTEL után hogyan beszélhetnénk arról, hogy megszavazták Szálasit a képviselők...
Ebben a helyzetben Serédi és Mindszenty álláspontja számít, már ha figyelembe vesszük a jogfolytonosság elvét, és azt, hogy a legitim formánk a Magyar Királyság. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor nincs mit keresnünk ezen a portálon. Szóval kedves nyilas "barátaim", ha nem fogadjátok el, hogy Magyarország államformája Királyság, és a hivatalos megnevezése Magyar Királyság (előtte az apostoli jelzővel) és helyette Hungarista Munkaállamról álmodtok, akkor nincs miről tovább vitatkoznunk. Amennyiben elfogadjátok, hogy Magyar Királyság igen, akkor pedig nézzetek szembe azzal, hogy Szálasiék felforgatták azt, vagy ha szerintetek nem, akkor bizonyítsátok be, hogy Szálasi Ferenc mitől volt legitim. Kitől kapta a megbízást a hatalomátvételre, és hogy a hungarista ideológia a baloldaliságával hogyan összeegyeztethető a Magyar Királysággal és miért lennénk hungarista berendezkedés esetén jogfolytonosak.
Amúgy a feloldhatatlan problémát itt az jelenti, hogy márciustól megszállt országról beszélünk, egy elcseszett, eleve hibás kiugrási kísérlet következik, amit szükségszerűen más követett. Horthy elbukott, de ki jött volna? Szálasi hatalomátvétele, figyelembe véve a katonai, politikai és mindennemű tényezőt azt kell hogy mondjam, hogy szükségszerű volt, szinte kódolva volt ebben a helyzetben, de nem elfogadható. Azonban én magam részéről nem is tudok mást elképzelni ha reálisan nézem a dolgokat. Szóval elképzelhetetlen lett volna mondjuk egy Őfelségének Habsburg Ottónak a trónra kerülése, mert képzelhetjük, hogy az országba lépésekor mi lett volna, ha eljut odáig. Szintén elképzelhetetlennek tartom, hogy ezután az elbukott kísérlet után Horthy nem mond le (vagy nem kényszerítik bele a lemondásába), azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy más lesz a kormányzó, mert ki? Még amit el tudok képzelni egy ilyen esetben egy náci régenst... És a kisebbik rossz elve alapján, akkor már inkább egy Szálasi Ferenc. De hangsúlyozom, attól függetlenül, hogy megértem hatalomra kerülésének politikai okait, és a háború folytatásának szükségességét (főleg erkölcsi és morális okokból), attól függetlenül nem tudom elfogadni Szálasi Ferencet és az egész hungarizmust sem (ami pozitív lenne, pl. rendpártiság, az ugyanúgy megvan mondjuk Ferenc József idejében is).
Remélem tudtam egy kis színt vinni a vitába.
Újnak új, de egy kicsit langyos. ;S
A vita Szűlasi Ferenc hatalomátvételável kapcsolatban azon indult el korábban, hogy jogilag "rendben" volt e vagy sem és hogy kitapintható e a jogfolytonosség vagy sem, ahogy azt Pánczél Hegedűs János a fenti cikkáben állította nyilas puccsról beszélve.
2 pontba foglaltam össze a jogi érveket, a jogfolytonosság mellett. Kérem a 2 pontra ugyanígy pontokba szedve a jogi ellenérveket és ne beszéljünk mellé. Ismétlem csak szigoróan jogi ellenérveket kérek(márha tudnak ilyet)! ! ! Kétlem.
1. Szálasi Ferenc a Horthy Miklós kormányzóval lefolytatott 1944. augusztus 29-i megbeszélése után győződött meg arról- s ezt Horthy tudomására is hozta - hogy alkotmányellenes lépésekre készül, akkor amikor önhatalmúlag akarja keresztülvinni a Magyar Királyság "kiugrását" a háboróból, mert azt csak a parlament jóváhagyásával teheti meg.
( 1944. október 15-én az események megerősítették megérzését, hiszen, mint tudjuk a Várban a kormány ülésén, amelyen ezúttal a kormányzó elnökölt, bejelentette, hogy fegyverszünetet kért a Szovjetunió kormányától. Ráadásul elhallgatta, mint ma már tudjuk,hogy a Moszkvában folyó fegyverszüneti tárgyalásokon már október 11-én megszületett a megegyezés, a magyar és a szovjet fél képviselői aláírták az előzetes fegyverszüneti megállapodást. A bejelentés után Horthy fel is kérte a döntését nem támogató minisztereket, hogy távozzanak a kormányból. Meglepetésre a kormány lemondott.)
Visszaugorva 1944. augusztus 29-re, Szálasi Ferenc a kormányzó által mondottakat mérlegelve arra a megállapításra jutott, hogy meg kell akadályozni azt hogy a kormányzó végrehajtsa az egyértelmúen alkotmányellenes lépést és magyarország kiugrását a háborúból.
Mint késöbb már 1946 februárjában a népbíróság elött elmondotta (lásd. Népbírósági jegyzőkönyvek) erre a jogalapot szómóra az 1222. évi Aranybulla szolgáltatta, pontosabban, annak híres 31. cikkelye, az un. ELLENÁLLÁSI ZÁRADÉK, amely nemcsak hogy bekerült Werbőczy Hármas könyvébe( 1. rész 9. czím), hanem még 1916-ban is megerősítették! ! !
Ez tisztelt királypártiak kimondja, hogy "...Azt is elrendeltük,hogy a mi utódaink közül valaki, valamely időben ezen rendelkezés ellen akarna cselekedni, ezen oklevélnek erejénél fogva, mind a püspököknek, mind a többi jobbágyoknak és országunk nemeseinek együttesen és külön külön a jelenben és jövőben mindörökké(!!!) szabadságukban álljon, hogy a hűtlenség minden vétke nélkül nekünk és a mi utódainknak ellenálhassanak és ellent mondhassanak."
Ezért gondolta és cselekedett azután úgy Szálasi, ahogy cselekedett, mert - mint mondotta - ha a jogfolytonosság elvét szem előtt tartva az ősi magyar (Európában korában példtlan!!! ) ellenállási jog lehetővé teszi alkotmánysértés esetén a királlyal szembeni ellenállást, úgy lehetővé teszi a királyi jogokat részben gyakorlö, azt interregnum idején helyettesítő kormányzóval szemben is, ha ilyen eset újra fennállna. Ezért bízza meg Kovarcz Emilt, hogy szervezze meg a hatalomátvételt.
Ezért nem puccs a hungarista hatalomátvétel és ezért tapintható ki jogi óton is a hatalom első ízben "de facto" átvétele.
2. A kormányzó lemondott. A kormányzói szék megüresedett. Egy ilyen állapot bekövetkezésére hozta létre a magyar törvényhozás a híres 1937. évi XIX. tc-et az Országtanács frelállításáról, amely október 27-én összeült és döntött az államfői jogok gyakorlásáról. A testület úgy határozott, hogy a kormányzóválasztást elhalasztják és az államfői jogok gyakorlását a Nemzetvezetőre ruházzák. Ezt november 2-án a képviselőház, november 3-án pedig a felsőház elfogadta. Ez lett az 1944. évi tc. Ezt követően november 4-án tette le a Nemzetvezető a Szent-Korona előtt az esküt.
Jogilag, közjogilag kifogástalan és a jogfolytonosság nem szakadt meg mint ahogy azt tisztelt Pánczél Hegedűs János állította tévesen okoskodva, divatos szólamokat hangoztatva puccsról beszélve.
Tisztelt 9323-as elítélt!
Szomorúan olvasom vádját „iszonyatos logikátlanságomról”, bár bevallom az Ön vádja ezzel kapcsolatban egyáltalán nem bánt meg és nem is sért! Sőt, a nyilasok támadásai, avagy mások becsmérlése (lásd: Milotay-t és nem Milotai-t, Horthyról) inkább egyfajta zsinórmértékül szolgál azzal kapcsolatban, hogy, hogy nem szabad viselkednie egy monarchistának másokkal, egyáltalán embertársaival szemben! Ön most is, mint általában hozzászólásai zömében tanúbizonyságot tett arról, hogy a „másként gondolkodókat”, hogy kell ill., hogy lehet lesajnálni egy sajátságos, ám ismeretek helyett frázisokra építő torz nyilas demagógiával! Ha Ön is saját szájíze szerint jogfolytonosságról beszél, ezen nyilas logika alapján –ha érdeke úgy kívánja- akár könnyen el is juthat Rákosi „legitimitásának” igenléséig. Horribile Dictu. Miért is ne? A Wehrmacht könnyen lecserélhető a Krasnaja Armija-ra, a Nemzeti Összefogás Kormánya a Népfrontkormányra, a nyilas egyenruha az ÁVO-sra! (Rákosi a kisnyilasoknak megbocsájtott, ne féljen, magának is megbocsájtana!) Az üres, -bár bevallom, hangzatos- frázispuffogtatás helyett, ha már Lakatos Géza (Magyarország ténylegesen utolsó miniszterelnökének, hisz lemondását valóban benyújtotta, csak, hogy azt Horthy nem fogadta el!!!) leírása magának nem túl autentikus, Milotay-é az emigráns ÚT és Cél c. nyilas lap szerkesztőjéé viszont igen, had emeljem be, az Ön által emlegetett, de valószínűleg el nem olvasott 1937. évi XIX. Törvénycikk ide vonatkozó paragrafusait, hátha ezúttal pótolja hiányosságait:
II. A kormányzói tiszt megüresedése és új kormányzó választása
3. § A kormányzói tiszt megüresedése esetében arra az időre, amíg az új kormányzó az esküt le nem teszi, országtanács alakul, amelynek tagjai sorában a m. kir. miniszterelnökön és az országgyűlés két házának elnökén felül Magyarország hercegprímása, a m. kir. Kúria elnöke, a m. kir. közigazgatási bíróság elnöke és a m. kir. honvédség főparancsnoka foglalnak helyet. Ha a hercegprímási szék betöltetlen, a hercegprímás helyét a tanácsban a latin szertartású római katolikus egyháznak más egyháznagya tölti be abban a sorrendben, amelyben az egyháznagyokat az 1926:XXII. tc. 4. §-ának b) pontja felsorolja. Ha a m. kir. Kúria elnöki széke üres, a kir. Kúria elnökének helyét a tanácsban a kir. Kúria másodelnöke, ha pedig a m. kir. közigazgatási bíróság elnöki széke üres, a m. kir. közigazgatási bíróság elnökének helyét ennek a bíróságnak másodelnöke tölti be. Ha a m. kir. honvédség főparancsnoki állása nincs betöltve, a főparancsnok helyét a tanácsban szolgálati helyettese tölti be.
Az országtanács a kormányzói tiszt megüresedése után azonnal megkezdi működését. Üléseinek összehívásáról az országgyűlés két házának elnökei gondoskodnak s az üléseken felváltva ők elnökölnek; ha az országgyűlés valamelyik házának elnöki széke üres, az elnök helyét az illető háznak választásra idősebb alelnöke tölti be. A határozatot az az elnök írja alá, aki a határozathozatalnál elnökölt.
4. § A kormányzói tiszt megüresedése esetén, amíg az új kormányzó az esküt le nem tette (1920:I. tc. 18. §), az 1926:XXII. tc. 48. §-ának első bekezdésében meghatározott jogkört az országtanács látja el. Az országgyűlés feloszlatásának, elnapolásának és berekesztésének joga az országtanácsot nem illeti meg; az országtanács sem a minisztériumot, sem annak bármelyik tagját állásától nem mentheti fel.
Az országtanács hirdeti ki a kormányzó megválasztásáról és eskütételéről szóló törvényt. Más törvényt az országtanács csak akkor hirdet ki, ha a törvényt az országgyűlés már a kormányzói tiszt megüresedése előtt elfogadta és a kihirdetés elhalasztása a nemzet életbevágó érdekeinek veszélyeztetésével járna.
Az országtanács bármelyik rendelkezése csak akkor érvényes, ha az illetékes miniszter ellenjegyzi.
Az országtanács gondoskodik arról, hogy a kormányzó megválasztása iránt szükséges intézkedések haladéktalanul megtétessenek és pedig akként, hogy a kormányzóválasztó együttes ülés legkésőbb a kormányzói tiszt megüresedésétől számított nyolcadik napon összeüljön.
Ha a kormányzói tiszt olyan időben üresedik meg, amikor az országgyűlés akár tartamának lejárta, akár feloszlatása következtében nincs együtt és az új országgyűlési képviselők választása a megüresedéstől számított nyolc nap alatt befejeződik, a kormányzóválasztó együttes ülés összehívására megállapított nyolc napot a képviselőválasztások befejezésétől (1925:XXVI. tc. 51. §) kell számítani és a jogszabályokban meghatározott határidőkre tekintet nélkül minden intézkedést meg lehet tenni avégett, hogy az új országgyűlés idejében megalakulhasson és ennek következtében a kormányzóválasztó együttes ülés az új országgyűlési képviselőválasztások befejezésétől számított nyolc nap alatt összeülhessen. Ha azonban az új országgyűlés kormányzóválasztó együttes ülésre ez alatt az idő alatt nem ülhet össze, a kormányzóválasztó együttes ülésre az egyébként feloszlott országgyűlést kell összehívni. Ilyen esetben a jelen törvény értelmében az országgyűlés két házának elnökére háruló feladatokat a feloszlott országgyűlés elnökei látják el. Az így újra összehívott országgyűlés választja meg a kormányzót, ennek színe előtt teszi le az új kormányzó az esküt, ez iktatja be tisztébe az új kormányzót és ez iktatja törvénybe a kormányzó megválasztását és eskütételét.
5. § Az országgyűlés az 1926:XXII. tc. 48. §-ának első bekezdése értelmében megtartandó együttes ülésén a kormányzót a nagykorú magyar állampolgárok közül az alábbi rendelkezések szerint választja meg.
Ha az együttes ülés megnyitásakor nincs jelen mind a felsőház, mind a képviselőház tagjainak legalább háromötöd része, a kormányzóválasztásnak a következő bekezdések szerint való megkezdését a következő napnak ugyanarra az órájára kell halasztani, amelyre az együttes ülés összehíva volt.
Az együttes ülés tagjai - kivéve az országtanács és a minisztérium tagjait - az ülés tartama alatt az országház épületét nem hagyhatják el. Az együttes ülésre egyébként - amennyiben a jelen törvény másként nem rendelkezik - a házszabályok rendelkezései megfelelően irányadók azzal az eltéréssel, hogy az elhalasztott együttes ülés határozatképességéhez mind a felsőház, mind a képviselőház részéről legalább száz-száz tag jelenléte szükséges.
Ha a kormányzó utódajánlási jogával élt s az ülés megkezdése az előző bekezdés szerint nem ütközik akadályba, az együttes ülés elnöke mindenekelőtt a kormányzó ajánlási nyilatkozatát felbontja és felolvastatja s ennek megtörténte után az együttes ülés titkosan szavaz abban a kérdésben, hogy kíván-e a kormányzó ajánlottain kívül mást is jelölni a kormányzói állásra. Ha az együttes ülés nem kíván mást is jelölni, a jelen § ötödik bekezdésének rendelkezései szerint az utódajánlási nyilatkozatban jelöltek közül választja meg a kormányzót.
Ha a kormányzó utódajánlási jogával nem élt, vagy ha élt ezzel a jogával, de az országgyűlés is kíván jelölési jogával élni, az együttes ülés a jelölés tárgyában titkos szavazással határoz; ennél a szavazásnál mindenki egy jelöltre adja le szavazatát. Ha háromnál több személyre esett szavazat, az országgyűlés jelöltjének csak azt a három személyt kell tekinteni, akire a legtöbb szavazat esett. Ezek közül is kiesik a jelöltségből az, aki nem kapott a jelölésnél legalább ötven szavazatot. Ha egyetlen jelölt sem kapott legalább ötven szavazatot a jelölésnél, a szavazást addig kell megismételni, míg legalább egy jelölt legalább ötven szavazatot nem kap. Azok között, akik egyenlő számú szavazatot nyertek, sorshúzás állapítja meg azt, hogy kit kell az országgyűlés jelöltjének tekinteni.
Az együttes ülés az előbbi két bekezdés szerint jelöltek sorából titkos szavazással a következő módon választja meg a kormányzót: Az országgyűlési tagok igennel és nemmel szavaznak. E végett mindenik országgyűlési tag annyi szavazólapot kap, ahány jelölt van. A szavazólapok közül egy szól igenre, a többi nemre. Mindegyik jelölt részére külön urnát kell felállítani s mindegyik jelöltre egyidejűleg külön-külön kell szavazni az "igen", illetőleg "nem" megjelölésű szavazólapoknak a megfelelő urnába bedobása útján.
Ha az első szavazásnál egyik jelölt sem kapott általános többséget, a két legtöbb "igen" szavazatot nyert jelöltre az előző bekezdésben meghatározott módon új szavazást kell tartani.
Bízom benne, -s ez remélem Önnek nem túl illogikus- hogy megtalálja a fentiekből azt a kitételt is, amely a PHJ által leírtakkal is korrelál! (Segítek: fordítson fokozott figyelmet a hercegprímás személyéről szóló részre!) Nem utolsó sorban azt az Ön által nagyvonalúan elhallgatott (vagy nem is ismert) történelmi tényt is szeretném szíves figyelmébe ajánlani, hogy a nyilas „legitimációt” alátámasztó, az ún. Országtanács felállításáról szóló történet nem volt, nem is lehetett más, mint az alkotmányosság köntösébe bújtatott komédia, hisz ekkor már régen létezett az államfő akadályoztatásának esetére az ún. homo regius intézménye, amit ekkor Dálnoki Veress Lajos vezérezredes töltött be! (Az már csak természetes, hogy a nyilas testvérek a német megszállók hathatós segítségével, őt, és a Horthy-hoz hű katonatiszteket és politikusokat idejekorán eltávolították, és így nem is kaptak lehetőséget arra, hogy az Ön által legitimnek tekintett Országtanácson kifejezzék aggályaikat!)
Ezeken túl –mint ahogy Ön a maga érveit eddig is végeláthatatlanul szajkózta- nem látok „logikus” érvet arra, (erkölcsit pedig végképp nem!) miért is kellene a nyilas hatalomátvételt, az ország törvényeivel, szokásaival harmonizálónak tekinteni! Ennek megokolása, úgy mint a: „logika” –a helyesen felállított premisszákból adható konklúzió tudománya- egyetlen elfogadott ágához sem tartozik, bár ezért ne tegyen magának szemrehányást, hazugságra épülő premisszákból, logikusan hazugságot eredményező konklúzió következik! (a „nyilas logikát” pedig józanul nem fogadhatjuk el relevánsnak!)
Kívánok Önnek jó egészséget, s több, sokkal több józanságot!
Köszönöm Ostenburtg (mail ment)! Én pont most álltam neki egy hosszabb válasznak, de megspóroltad nekem. Néhány dolog még;
- a kormányzói szék nem tud megüresedni, az nem örökölhető ugyanis. Közjogi provizórium volt 1920 után 1944-ig Mo-on. A lemondatás törvénytelen volt, mert erőszakkal történt, idegen állam képviselője számára (Szálasi jelen sem volt), erre Horthy Miklós is figyelmeztetett. A történeti alkotmány alapján; erőszak nem teremt törvényt.
- Az Országtanács ülésén a hercegprímás kifejtette a törvénytelenség közjogi-alkotmányjogi kritériumait. Ezt személyesen Szálasinak is elmondta audiencián, amelyről Szálasi nem tudott, de tudomásul vette.
- Az általam képviselt tisztán közjogi nézet egyáltalán nem divatos, hiszen törvénytelennek mondja ki azz Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormányt is, hiszen szovjet megszállás alatt cselekedett.
Tisztelt Ostenburg'
Sajnálattal de kezdetben annál nagyobb érdeklődéssel olvastam levelét, bízva abban, hogy az általam rögzített 2 pontba foglalt jogi(!!!) érvet, ellenérvet, Szálasi Ferenc miniszterelnöki, illetve Nemzetvezetői minőségének ügyében érdemi jogi érvek és bizonyítékok felmutatása követi.
Ehelyett Ctrl C -vel vette a "fáradságot," hogy kimásolja feltételezem az 1000ev. hu nevű oldalról az Országtanács intézményére vonatkozó részt, majd hozzátette, hogy nem látok „logikus” érvet arra...hogy miért is kellene a nyilas hatalomátvételt, az ország törvényeivel, szokásaival harmonizálónak tekinteni!
Erkölcsi és logokai érvek hiányáról beszél, holott nyomatékosan kértem az egymás mellett való elbeszélést kiküszöbölendő a pontokba szedett jogi érveket ellenérveket.
A ténykérdést éppezért továbbra is nyitottnak tekintem nem!
Jó égészséget kívánok én is Önnek!
-nem