Könyvajánló - Jean Sévillia: Zita, a bátor császárné

Kicsit félve vettem le a könyvesbolt polcáról Jean Sévillia, Zita a bátor császárné c. könyvét, mert attól tartottam, hogy egy hideg, unalmas tanulmányszerűen megírt, esetlegesen még Habsburg gyűlölettel is átitatott könyvet néztem ki. Szerencsére az első pár oldal után kellemesen csalódtam a könyvben.

Írta: Barcsa Gábor.

Kicsit félve vettem le a könyvesbolt polcáról Jean Sévillia, Zita a bátor császárné c. könyvét, mert attól tartottam, hogy egy hideg, unalmas tanulmányszerűen megírt, esetlegesen még Habsburg gyűlölettel is átitatott könyvet néztem ki. Szerencsére az első pár oldal után kellemesen csalódtam a könyvben.

Stílusa regényszerű, olvasmányos, érdekfeszítő és az olvasást exkluzív képek egészítik ki. A szerző ismert lehet már a magyar olvasók előtt, harcosan konzervatív, jobboldali beállítottságú köteteiből, amelyek közül a Kairosz Kiadó adott ki néhányat (Az értelmiség terrorizmusa 1945-től napjainkig; Túl jón és rosszon? - Hova vezet az anarchista liberalizmus), de erről a könyvéről a Le Figaro is igen jó kritikát írt korábban, amelyben előre bocsájtották, hogyha elolvassuk Sevilla könyvét, akkor meggyőződéses monarchisták leszünk.

Ennél jobb ajánló nem is kell.

A könyv nemcsak Zita királynénk személyéről és életéről szól, hanem képet kapunk a korabeli Monarchia külső és belső viszonyairól, politikájáról, kultúrájáról, társadalmáról, főleg abból a szempontból, ahogy azt az uralkodópár megélte és viszonyult hozzá.

Háttérinformációk sokaságát kapjuk a Birodalom leghosszabban uralkodott császáról, Ferenc Józsefről, az őt aggasztó problémákról, mind családi, mind politikai viszonylatban. De bepillantást kapunk az akkori Habsburgok és Bourbon-Pármai ház életébe, kitérve a személyekre külön-külön, és azok gondolataira. Például Ferenc Ferdinándról is tudhatunk meg érdekességeket a házasságáról, családi viszonyairól, a Birodalom népeihez való hozzáállásáról és politikai céljairól. Természetesen Zita férjének, IV. Boldog Károlynak az uralkodásáról, gondolatairól, magánéletéről is számos fontos és hiánypótló adalékot kapunk, aminek segítségével egy komplex, hiteles képet tudunk összerakni az eddigi utolsó szentéletű királyunkról.

Betekintést nyerhetünk az I. világháború kulisszái mögé is, megtudhatjuk, hogy Ferenc József és IV.Boldog Károly is azon az állásponton volt, hogy a háborút minél előbb be kell fejezni. Ez a szándék tényleges politikai lépésekként IV.Boldog Károlynál jelenik meg. Kihasználva dinasztikus kapcsolatait puhatolózott a Franciaknál egy különbékéről és kiderül a könyvből, hogy ezek a szándékok igenis komolyak voltak és nem Őfelségén buktak meg. Nem véletlenül hívják IV.Boldog Károlyt a Béke Apostolának.

Exkluzív, az köztudatban élőtől eltérő leírást kapunk a Birodalom összeomlásáról, arról, hogy hogyan élte át az uralkodó család ezt, és milyen lépéseket tettek az összeomlás elkerülésére. A dinasztiaellenes köztársaság kialakulásánál nem volt helye a Habsburgoknak, maradt a súlyos száműzetés, amivel szintén mélyrehatóan foglalkozik a szerző.

Megtudhatjuk visszaemlékezések, levéltári adatok alapján hogyan zajlott az uralkodó két visszatérési kísérlete, mi volt az indíték, miben bízott Őfelsége, és mi állt Horthy döntéseinek hátterében. A budaörsi csatáról is számos olyan információt kapunk, amit eddig nem olvashattunk máshol - legalábbis nekem újdonságként hatottak, pedig a témában már olvastam innen-onnan dolgokat. Ilyen információ, hogy az író szerint Hegedűs Pál altábornagy árulása okán keríthették körbe a legitimista erőket, de ennek ellentmond az a tény, hogy Horthy Hegedűst a lefokoztatta és hadbíróság elé is állítatta - persze ez még nem zárja ki az árulás lehetőségét. Szintén ehhez a részhez tartozik a szerző fejtegetései a szembenálló erők esélyeiről számadatokkal alátámasztva, amiből az jön ki, hogy IV.Boldog Károly nem a vereség lehetősége miatt nem vállalta az ütközetet, hanem a magyar vér kiontását és a polgárháborút akarta elkerülni.

Az utolsó apostoli királyunk tragikus halálának történetét megrendítően közvetíti a könyv, szinte fájó olvasni ezen részeket.Ahogy IV.Károly királyunk utolsó földi pillanataiban is imádkozik, ahogy Zita beszél hozzá, nemcsak megható, hanem történelmileg is fontos képet ad, hiszen ezek nélkül nem tudnánk az uralkodó pár gondolkodását sem megérteni, és így végső soron a tetteiket sem. Az ilyen képek a bizonyítékok arra, hogy az író kiválóan tud hatni az érzelmekre, ugyanakkor e mellett tárgyszerű is marad.

Nemcsak a család további történetét követhetjük aztán nyomon, hanem a világtörténelmet is a Habsburgok vonatkozásában. Kiderül, hogy miért volt Ausztria megszállásának terve "Otto-plan", azaz Ottó-terv, és hogy valóban tükrözte-e az Anschluss az osztrákok akaratát.

A Habsburg-család a második világháborúban sem tétlenkedett és a könyvből kiderül, hogy milyen politikai lépéseket tettek a volt Birodalomért. Ottó és Zita lobbizott nemcsak Ausztriáért, hanem Magyarországért is. Főképpen a bolsevizmus fenyegető réme aggasztotta őket. Ottó lobbijának köszönhető, hogy Churchill és Roosevelt is komolyan foglalkozott egy balkáni partraszállás lehetőségével, azonban Rooseveltet Sztálin leszerelte, Churchill egyedül maradt.Ugyanúgy nem hallgatott rájuk a nagy politika, mint az első világháborúban, és ezúttal is hagyták a "nagyok" Magyarországot prédának.

Azontúl, hogy az egész Habsburg-család történetét nyomon követi a szerző, különös figyelmet fordít az első számú trónörökösünknek, Ottónak. Neveltetését és tanulmányait is részletesen tárgyalja Sevillia, de ugyanúgy foglalkozik a vitatott politikai lépéseivel, a lemondásával, és hogy ez hogyan érintette az utolsó királynét. Óvatos kritikával illeti a trónörököst, de nem mond felette ítéletet, itt is jellemzi őt a tárgyszerűség.

A könyv utolsó részében Zita emlékével és temetésével foglalkozván felvetődik az a kényes téma, hogy mit kezd az osztrák és magyar köztársaság a császárság illetve a királyság emlékével. Hogyan lehetséges, hogy az utolsó császárnét, királynét akkora tisztelet övezte még halálakor is, hogy több tíz- százezrek kísérték utolsó útjára, és hogy mai napig egyesek Felségének szólítják Habsburg Ottót.

Hiánypótló könyv, ami nemcsak a történelmet kedvelőinek polcáról sem nem hiányozhat, hanem egy igazi királyságpártinak sem.

[Jean Sevillia: Zita, a bátor császárné, Gabo Kiadó, Budapest, 2000]