Nem sok igazán alapos összegző kötet jelent meg amely a Habsburgok és hazánk kapcsolatával foglalkozik. Friss munkáról nem is beszélhetünk egyáltalán, mert a legutóbbi nagyobb vállalkozás 1977-ben jelent meg (Gonda-Niederhauser), azóta több újrakiadást is megért már. Jelen kötet szerzője, Sára János is eredetileg jogász végzettségű – így annál nagyobb bátorságról tanúskodik hogy, vállalkozott erre az összegző munkára, a kötet mellett egy numizmatikai művet jegyez a témában csak (A Habsburg uralkodók kora és pénzverése Magyarországon 1526-1918, Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, 1991).

A szerző itteni bibliográfiájában feltűnően sok a feldolgozás és más összegző munka, amelyek elsősorban a levéltári források hiányát és a témával foglalkozó szaktanulmányok mellőzését jelenti. Sára jó ízléssel válogatta azonban össze ezeket a köteteket, mert nemcsak a közelmúlt, hanem a régebbi történetírói hagyományra is alapozza közléseit.

A kötet 950 és 1918 között vizsgálja alapvetően a Habsburgok történetét, bő teret hagyva a Magyarországon kívüli történéseknek is, több mint 700 oldalon keresztül. A dinasztia minden egyes uralkodóját kronologikusan mutatja be. A legtöbbet a közismerten nagyokkal foglakozik, mint például V. Károly és a spanyol-ági Fülöpök, a XVI-XVIII. századi uralkodók vagy I. Ferenc József, akinek kereken száz oldalt foglal el itt országlása történetének bő ismertetése. Az egyes uralkodók jellemét is taglaló részek rendre külön foglalkoznak a kül - , és belpolitikai történésekkel is, jelezve hogy az udvar éppen az, azokhoz való kapcsolódást vagy éppen távolmaradását tartotta fontosnak.

Sára a főbb tematikai pontokon és a tárgyalás menetében is követi a standard történetírási hagyományokat (néha, mint pl. az első világháború eseménytörténetét, amelyet egyszerűen tömörítve közöl újra), pedig ezen a ponton hozhatott volna igazán újat a könyve. Főleg hogyha a téma nagyságát vesszük alapul. Nem láthatjuk például új szempontból a II. Rákoczi Ferenc vezetésével lezajlott szabadságharcot vagy az 1848/49-es történéseket sem, nem is beszélve az I. világháborút lezáró vészterhes időszakot; itt ugyanis érdekes lett volna a Habsburgok uralkodását lezáró történések, mozgatórugóiról vagy az uralkodó (IV. Boldog Károly király) és köre egyes rejtett, belső szándékairól minél közelebbit megtudni. A könyv legnagyobb hiányossága talán ebben rejlik: nem tudja megfogni újszerűen (ez nem feltétlenül jelent "modernet", tehát korszerűt!) a témáját, úgy, hogy valóban hazánk és az uralkodó dinasztia kapcsolatát elemezze, ne csupán a korról-korra permanensen jelentkező politikatörténet ismertetését.

E hátránya mellett azonban illendő kiemelni egyetlen igazi erényét is, a kutatók számára is hasznos segítséget nyújtó mintegy 100 oldalas Függeléket, amely nem más mint egy eléggé részletes és sokoldalú “Habsburg-statisztika”. A statisztika számos érdekes, újszerű szempontból vizsgálja a dinasztia történetét és közöl adatokat több téren is. Igen tanulságos például az a rész, amely a gyerekáldással és házasságokkal foglalkozik több oldalon keresztül. Sára János erénye az is, hogy nem feledkezett meg a mellékágakról sem, így a magyar ágról sem (József Antal nádor, József Károly Lajos).

A téma szerteágazóságának, bőséges irodalmának megfelelően leginkább eligazító jellegű a kötet, így egy közepes kézikönyv kritériuminak felel meg leginkább. Azok, akik új szempontokra, eddig fel nem tárt összefüggésekre vágynak kiegészítő irodalom után kell nézniük azonban mindenképpen.

Dr. Sára János: A Habsburgok és Magyarország (Athenaeum 2000 Kiadó, 2001)

PHJ.