Főoldal
„A Nyugat halott, a Nyugat elveszett,
A világot meg nem állíthatod, s ki nem szállhatsz.”
Tony Wakeford
A XX. század filozófiai gondolkodásának számtalan irányzata, s rengeteg igen jelentős művelője létezett. Igen kevés közös jellemzőjük volt, ám a kort, amelyben éltek és gondolataikat a... [tovább]
|
http://regnumportal.hu/regnum2/sites/default/files/styles/large/public/field/image/kiralysag_korona.png?itok=_BxByUms |
http://regnumportal.hu/regnum2/sites/default/files/styles/large/public/field/image/ferenc_jozsef-637x800.jpg?itok=P3l4pW7g |
http://regnumportal.hu/regnum2/sites/default/files/styles/large/public/field/image/austrian-crown-jewels.jpg?itok=POdPVufZ |
Címkék
Oldalak
Könyvtár
 | A katolikus és nemzeti királyság
Reiner János, Magyar Kultúra 1927. (XIV.) évfolyamának első kötete. |
 | A liberális hegemónia
Prof. Molnár Tamás |
 | A magyar királytragédia - IV. Károly
Balassa Imre |
Oldalak
Regnum! Facebook
Olvasnivaló
„Jézus Mária, a király!” – IV. Károly húsvéti visszatérési kísérlete
1921. február 19-én Edward Lisle Strutt brit alezredes és híres alpinista egy svájci utazása során kalandregénybe illő üzenetett kapott kézhez St Moritz városában, ami arról értesítette, hogy „Másnap valaki fel fogja keresni.” Strutt sejtette, ki állhat az üzenet mögött. Három évvel korábban, 1918-ban ugyanis ő volt az egyik antant által delegált katonatiszt, aki I. Károly osztrák császárt, IV. Károly magyar királyt Ausztriából száműzetése színhelyére, Svájcba kísérte. A konzervatív és royalista tiszt és az uralkodó az utazás során barátságot kötött.
[tovább]
1921. február 19-én Edward Lisle Strutt brit alezredes és híres alpinista egy svájci utazása során kalandregénybe illő üzenetett kapott kézhez St Moritz városában, ami arról értesítette, hogy „Másnap valaki fel fogja keresni.” Strutt sejtette, ki állhat az üzenet mögött. Három évvel korábban, 1918-ban ugyanis ő volt az egyik antant által delegált katonatiszt, aki I. Károly osztrák császárt, IV. Károly magyar királyt Ausztriából száműzetése színhelyére, Svájcba kísérte. A konzervatív és royalista tiszt és az uralkodó az utazás során barátságot kötött.
[tovább]„Jelentkezem Őfelségénél”
Horthy, mint köztudott, 1919. november 16-án vonult be Budapestre. A fehér lován feszítő fővezér fényképe azóta sem maradhat ki a vele, a korszakkal vagy Budapesttel foglalkozó monográfiákból. Épeszű hadvezér módjára persze ő is egy felderítőt küldött előre, hogy körbeszimatoljon. Az előőrs két nappal korábban érkezett a fővárosba. Ki volt a vezetője, mi fordította őt később szembe Horthyval és milyen szerepet játszott IV. Károly visszatérési kísérleteiben? „Csupán hűséges szolgája az ő urának” – olvashatjuk egy 1962 novemberében, Bécsben kelt gyászjelentésben. A hűséges szolgát báró Lehár Antal vezérőrnagynak hívták és 1876. február 21-én született Sopronban.
[tovább]
Horthy, mint köztudott, 1919. november 16-án vonult be Budapestre. A fehér lován feszítő fővezér fényképe azóta sem maradhat ki a vele, a korszakkal vagy Budapesttel foglalkozó monográfiákból. Épeszű hadvezér módjára persze ő is egy felderítőt küldött előre, hogy körbeszimatoljon. Az előőrs két nappal korábban érkezett a fővárosba. Ki volt a vezetője, mi fordította őt később szembe Horthyval és milyen szerepet játszott IV. Károly visszatérési kísérleteiben? „Csupán hűséges szolgája az ő urának” – olvashatjuk egy 1962 novemberében, Bécsben kelt gyászjelentésben. A hűséges szolgát báró Lehár Antal vezérőrnagynak hívták és 1876. február 21-én született Sopronban.
[tovább]Monarchia: a legjobb köztársaság
A monarchia olyan fénysugár, amely egy békésebb és magasztosabb szférából világítja meg a demokratikus politika sokszor alantas világát. Mivel az uralkodó nem választás, hanem öröklés jogcímén tölti be hivatalát és a koronát holtáig viseli, nem tekinthetünk rá úgy, mint egy határozott időre választott politikai vezetőre, aki kizárólag választói, a jelen nemzedékeinek érdekeit képviseli.
[tovább]
A monarchia olyan fénysugár, amely egy békésebb és magasztosabb szférából világítja meg a demokratikus politika sokszor alantas világát. Mivel az uralkodó nem választás, hanem öröklés jogcímén tölti be hivatalát és a koronát holtáig viseli, nem tekinthetünk rá úgy, mint egy határozott időre választott politikai vezetőre, aki kizárólag választói, a jelen nemzedékeinek érdekeit képviseli.
[tovább]