Grősz József kalocsai érsek és a Magyar Királyság alkonya Kalocsáról tekintve

A XX. századi magyar katolicizmus Mindszenty József hercegprímás, esztergomi bíboros érsek melletti második legnagyobb alakjának, Grősz József kalocsa-bácsi érsek (1943-1961) főpásztori működésének egy kevéssé ismert időszakába szeretnénk rövid betekintést nyújtani.[1] Az 1887-ben született főpap a Moson vármegyei Féltoronyban (ma Halbturn Burgenlandban) látta meg a napvilágot; a bécsi Pázmáneumban Fischer-Colbrie Ágoston kassai püspök 1911-ben szentelte pappá, majd néhány év múlva Győrbe került, ahol 1928 végén XI. Pius pápa az egyre inkább betegeskedő Fetser Antal püspök mellé segédpüspökké nevezte ki. Innen helyezte át a pápa 1936 elején a gazdaságilag nagyon leromlott Szombathelyi Egyházmegye élére apostoli kormányzóként[2], majd három évvel később püspökként, a legitimista gróf Mikes János utóda lett.[3]

Írta: Sági György

Innen került 1943-ban XII. Pius döntése folytán az ország rangban második egyházmegyéje, a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye élére. A Szent Istvánnak II. Szilveszter pápától koronát hozó bencés-rendi Szent Asztrik 86. utódaként, mint Kalocsa 87. érseke rendkívül vészterhes és nehéz időszakban kellett ellátnia apostolutódi feladatát. Nem is olyan sokkal később a magyarságnak két különböző beállítódású, de eszközeiben annyira nem is különböző erőszakos rendszert kellett megtapasztalnia, kiegészülve először a német, majd a szovjet megszállással.

Grősz érsek Horthy Miklós kormányzóságáról

Vitéz Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-i, a II. világháborúból való kiugrási szándékát Grősz érsek örömmel fogadta. „Az emberek fellélegzenek, mert az utóbbi napok bizonytalansága után mindenki úgy érzi, hogy valami történt.” Nem sokkal később azonban rá kellett sajnos eszmélnie a főpásztornak, hogy korai volt reménykedni a béke eljötte felöl. A közismert okok miatt (vitéz ifj. Horthy Miklós elrablása, Veesenmayer zsarolása) a kormányzó hivatalából távozni kényszerült, s a hatalmat az általa teljesen alkalmatlannak tartott Szálasi Ferenc nyilas-vezetőnek volt kénytelen átadni, aki a háború folytatása mellett tört lándzsát. A kormányzói család elfogatásáról négy nappal később, október 19-én értesült az érsek: „A kormányközlés ezt úgy mondja, hogy a kormányzó német védelem alá helyezte magát. Most aztán szabad a vásár. Mondhatnak a kormányzó nevében amit akarnak. A hatalmukban van, tehát nem védekezhetik.”[4] Ezen sorokból is kiérződik, hogy – kikényszerített – lemondása ellenére az érsek Horthyt továbbra is az ország kormányzójának tekintette. A szovjet megszállást követően írt 1944. évi XVIII. körleveléből erről még inkább megbizonyosodhatunk. Kalocsára 1944. október 31-én, keddi napon vonultak be a szovjetek. Még a megszállást megelőzően Grősz érsek 23-án a város polgárságának a kastélyba bekéretett tagjai közül Hazai Gyula volt kalocsai járási főszolgabírót bízta meg a város vezetésével, minekutána a nyilasok által támogatott Lantay István polgármester még a hónap elején elmenekült a városból a frontvonal közeledte miatt. Hazai kinevezésével az volt a célja, hogy az előbb-utóbb bizonyosan bekövetkező szovjet megszállás után ne egy a megszállók által kinevezett személy álljon a város élén, hanem egy olyan ember, aki – amennyire persze mozgástere engedi – figyelembe vegye a városlakók érdekeit is. Ez az epizód is hozzájárult ahhoz, hogy később Grősz József méltán kiérdemelhette a „Kalocsa megmentője” címet.[5] Ezúttal, csak a már említett 1944. november 18-án kelt körlevél egy szakaszára térek ki, melyben a kormányzó békeszándékát méltatta a főpap: „Hazánk törvényes kormányzója, vitéz Horthy Miklós is, a további vérontás hiábavalóságát belátva, az országot a végpusztulástól megőrizni kívánván, népéhez október közepén rádiószózatot intézett, amely szerint – komoly megfontolás után – megtette a szükséges lépéseket, hogy népének a békét visszaadja s azt a további szenvedésektől és megpróbáltatásoktól megmentse.”[6]

Ebből is megbizonyosodhatunk a felől, hogy a Magyar Királyság élén álló legitim államfőnek[7] Grősz érsek nem szűnt meg mindvégig Horthyt elfogadni és elismerni, szemben a magát állam- és kormányfőnek tartó, magát nemzetvezetőnek nevező Szálasival, akit nem tartott sokra. 1944 decemberében nagy örömmel értesült arról, hogy Debrecenben vitéz lófő dálnoki Miklós Béla vezérezredes elnökletével felállt az Ideiglenes Nemzeti Kormány, melyet az Ideiglenes Nemzetgyűlés bízott meg a kormányzással. Debrecenben a kalocsai járást Janzer István számtanácsos képviselte, aki Grőszt biztosította, hogy ő személy szerint, mint katolikus az Egyház érdekeit mindenképpen szem előtt fogja tartani.[8]

Az érsek a városban Gombos Károly érseki irodaigazgató, vidéken pedig elsősorban Sághy Elek érseki jószágkormányzó útján képviseltette magát, ők jártak el a nevében segítve a rászorulókat és mentve az érseki gazdaságot amennyire lehetségesnek bizonyult. Gombos országos ügyekben is folytatott tárgyalásokat Varga Béla kisgazda alelnökkel és Szeder Ferenc szociáldemokrata képviselővel 1945 márciusában. Ugyancsak ő érte el, hogy még előző év decemberében új városi tanács ült össze Kalocsán. Az érseket képviselő aulista célja az volt, hogy Kalocsa érdekében a polgári pártok kerüljenek többségbe a Nemzeti Bizottságban is.[9]

Grősz József érsek beiktatását követően, mögötte Gyetvai Péter érseki szertartó (1943. július 11.)
Fotó: Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár – Fotótár / Grősz József érsek székfoglaló miséjén; köszönti őt Horváth Győző segédpüspök, nagyprépost (1943. július 11.) Fotó: Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár – Fotótár

Az 1946-os államformaváltás Kalocsáról tekintve

Az 1946:I. tv. értelmében február 1-i hatállyal Magyarország megszűnt királyság lenni, és ismét a – később ezúttal is gyászos véget ért – köztársasági államformát vette fel, az államfő a kisgazda Tildy Zoltán református lelkész lett, a kormányfői pozícióba Nagy Ferenc szintén kisgazdapárti politikus került.

Horváth Alajos címzetes apát, kanonok, esperes, a kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyház plébánosa 1946. január végén levelet kapott Hódi Jánostól, a kalocsai Nemzeti Bizottság elnökétől. Hódi levélben kérte és egyben elrendelte, hogy a köztársaság kikiáltása alkalmából február 1-én, péntek délután fél négytől tíz perces harangozást rendeljenek el a városban. Horváth atya az akkor hatályos 1917. évi Egyházi Törvénykönyv 1169. kánonjának 4. paragrafusára[10] hivatkozva a kérést visszautasította, kifejtve, hogy profán célokra nem harangozhatnak. A plébános hivatalból értesítette az érseket is.[11] Hódi elnök levelével Grősz érseket is megtalálta. A baloldali politikus „városunk megmentőjét, aki már egyszer megmutatta Kalocsa népének azt, hogy a legnehezebb időben, élete kockáztatása árán is a független magyar érdekek mellett foglalt állást”, meghívta a köztársaság megalakulása alkalmából rendezett városi ünnepségre, és ezúton is kérte a harangozás elrendelését. Grősz érsek azzal az indokkal, hogy politikai szerv rendezi az ünnepséget a meghívást visszautasította.[12] Grősz József a Nemzeti Bizottság városi tömegrendezvényein rendszerint nem vett részt, Gombos Károly érseki irodaigazgató többnyire Farkas István irodatisztet küldte ezekre az eseményekre, leginkább informálódás céljából. Kalocsai kommunisták a február 1-i díszgyűlésen számon is kérték az érseki megbízottól a harangozás hiányát. Szóvá téve, hogy a „felszabadulás” után harangoztak, noha az sem szakrális esemény volt. A megbízott a megszálló szovjet parancsnok utasítására hivatkozott, mondván, hogy nem tudtak akkor mit tenni, kényszerhelyzet állt fenn.[13]

A politikai vezetés ekkor tevőlegesen nem fejezte ki rosszallását az érsek irányában az államformaváltás kapcsán mutatott magatartása miatt, a sajtó azonban nem tétlenkedett, egyházellenes felhanggal számolt be a történtekről. A „Kalocsa és Járásában” az újságíró hiányolta a harangozást, továbbá felsorolta, hogy „az érseki kastély, a zárda, a jezsuiták és az összes papi épületek nemzeti színű zászló nélkül, lehúzott redőnyökkel, zárt kapukkal komoran tüntettek a Habsburg[-Lotharingiai] királyok mellett. […] az egyházi iskolák […] testületileg távolmaradtak az ünnepségről […]”. Az sem nyerte el a baloldali – nevét fel nem tüntető – újságíró szimpátiáját, hogy február 1-én, az ünnepségekkel párhuzamosan a katolikus iskolák diákságának részvételével szentségimádást tartottak a városban. Ahogyan ezt az újságíró látni vélte, azért, „hogy még egyéni jóérzésből se mehessenek el az ünnepség[re]” a tanulók.[14] A munkásság pátosszal teli felmagasztalása sem marad el az újságcikkből, hozzá téve, hogy velük ellentétben az értelmiség csupán megvető pillantásokat vetett a felvonuló „lelkes munkástömegekre”, a díszgyűlésen meg nem jelent. Tekintve, hogy február 2-a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, így annyira nem kellett volna meglepődni azon, ha az azt megelőző napon például – teszem azt – szentségimádást tartanak a templomokban, az ünnepre való felkészülés gyanánt. A királyság mellett való tüntetésként talán túlzás tekinteni a kalocsai eseményeket, véleményünk szerint inkább a köztársaság iránti érdektelenség illetve az új politikai kurzus iránti, a körülményeket tekintve jogos bizalmatlanság állhat a háttérben (például a politikai rendőrség üzelmei, visszaélései a hatalommal). Az természetesen ettől függetlenül is jól ismert, hogy a katolikus klérus, a püspökök jelentősebb része a negyvenes években is még királyságpárti volt. Mindszenty bíboros fellépése közismert a királyság mellett. Grősz érsek, ha nem is tiltakozott ily látványosan, azt, ahogyan a kormányzóról beszél, meg általánosságban a hangvételéből inkább arra lehet következtetni, hogy ő is a királyság oldalán állt, a köztársaság megalakulását csupán tudomásul vette. Noha 1951-es perében a köztársaság megdöntésének előmozdításával is megvádolták, valójában soha nem kívánta erőszakosan megváltoztatni az államrendet, a diplomácia embere volt. Többek között képtelenségnek tekinthető, hogy valaha is azt gondolhatta volna, hogy a köztársaság megdöntése esetén, mint ideiglenes államfő (kormányzó?) átveszi az ország irányítását, az uralkodó hatalomra kerüléséig. Ez az elképzelés csak a bíróság koncepciós eljárásának eredményeként születhetett meg.[15]

Nota bene! jól ismert tény, hogy 1922-ben boldog IV. Károly apostoli király halálát követően magyar legitimisták – köztük Csernoch János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek – Ottó trónörököst, osztrák főherceget, magyar, cseh és horvát királyi herceget II. Ottó néven örökös királyként ismerték el, 1930-as nagykorúvá válásáig quasi régensként édesanyja, Zita királyné állt az akadályoztatott uralkodó mellett. Serédi Jusztinián OSB bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek feljegyzéseiből is tudjuk, hogy még 1941-1942-ben is úgy tűnt, hogy a trónra jogosult törvény szerinti király a háború után megkezdheti ténylegesen az országlást.[16] Magyarország szovjet befolyás alá kerülése és balratolódása ezt megakadályozta, az államformáról szóló parlamenti-vitában[17] egyedüliként a lengyel eredetű, felvidéki nemesi származású Slachta Margit SSS nővér, nemzetgyűlési képviselő volt csak eléggé határozott és elszánt, hogy felemelje szavát Magyarország történelmi államformája, sőt, uralkodócsaládja mellett.[18]

Grősz József érsek Mindszenty József bíboros társaságában Kalocsán (1946. május 30.) – Fotó: Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár – Fotótár

Grősz József szobra Kalocsán (Kő Pál 2000-ben felállított alkotása) – Fotó: Sági György

Grősz József: Főpásztori szózat a béke kieszközlésére. Circulares 1944. XVIII. 7386/1944. In. Litteræ Circulares… Anno 1944. Kalocsa. 1944.; Fotó a fénymásolatról: Sági György.

[1] Grősz érsek életrajzát bővebben lásd Török József: Grősz József életútja. In: Grősz érsek naplója 1944-1946. Sajtó a. r. Török József. Bp. 1995. 319-339. (A naplóról továbbiakban rövidítve lásd: Grősz-napló). Írásom alapját 2011-ben írt szakdolgozatom egyes részeinek összegzése és átdolgozása, valamint kiegészítése képezi: SÁGI GYÖRGY: A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye helyzete és Grősz József érsek tevékenysége 1944-1946. PPKE-BTK. Piliscsaba. 2011. Témavezető: TUSOR PÉTER. Tanácsadó: TÓTH KRISZTINA. (Továbbiakban SÁGI)

[2] Grősz József Kalocsára történő kinevezése után még 1944 tavaszáig Szombathelyen ismét apostoli kormányzóként teljesített szolgálatot, Kovács Sándor püspöki kinevezéséig.

[3] Tóth Krisztina: Egy apostoli adminisztrátori kinevezés háttere. Gróf Mikes János lemondása a szombathelyi püspökségről. In: Magyarország és a római Szentszék (Források és távlatok). Tanulmányok Erdő bíboros tiszteletére. Szerk. Tusor Péter. Collectanea Vaticana Hungariae I/8. Bp.-Róma. 2012. 281-327. és Tóth Krisztina: Grősz József szombathelyi egyházkormányzása 1936-1944 című előadása a 2011. október 3-án megrendezett Grősz József Emlékkonferencián. Az előadás hanganyaga meghallgatható a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár (KFL) honlapján: http://archivum.asztrik.hu/?q=oldal/grosz-emlekev-zaro-rendezveny-kalocsa-20111003 (2013. április 14.)

[4] Grősz-napló. 13-14.

[5] Erről bővebben: Sági György: Kalocsa megmentője, Grősz József érsek 1944-1946 című előadása a 2011. október 3-án megrendezett Grősz József Emlékkonferencián. Az előadás hanganyaga meghallgatható a KFL honlapján: http://archivum.asztrik.hu/?q=oldal/grosz-emlekev-zaro-rendezveny-kalocsa-20111003 (2013. április 14.)

[6] Grősz József: Főpásztori szózat a béke kieszközlésére. Circulares 1944. XVIII. 7386/1944.

[7] Valójában a kormányzó ideiglenes-államfő, az államfő a Magyar Királyságban az apostoli király.

[8] Grősz-napló. 102.; Asbóth Miklós–Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kalocsa. 1998. 160.

[9] Sági. 2011. 29-30., 32.

[10] Említett paragrafus: Salvis coditionibus, probante Ordinario, appositis ab illis qui campanam ecclesiæ forte dederint, campana benedicta ad usus mere profanos adhiberi nequit, nisi ex causa necessitatis aut ex licentia Ordinarii aut denique ex legitima consuetudine.

[11] KFL I. 1. a. (Politica) 396/1946.

[12] KFL I. 1. a. (Politica) 396/1946.

[13] KFL I. 1. a. (Politica) 564/1945. vö. Kalocsa és Járása. 1946. február 9.; KFL I. 1. a. (Politica) 2833/1946.

[14] (?): Hogyan ünnepelte Kalocsa a köztársaságot?. Kalocsa és Járása. Demokratikus hetilap. 2 (1946) 6. 1946. február 9.

[15] Grősz József és társai bűnpere. Bp. 1951. 24-26.

[16] Serédi Jusztinián OSB hercegprímás feljegyzései 1941-1944, kiad.: Orbán Sándor–Vida István. Bp. 1990. 26.

[17] A Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslat (1946. évi 1. tc.) nemzetgyűlési vitája. In. Izsák Lajos: Pártok és politikusok Magyarországon 1944-1989. Bp. 2010. 82-87.

[18] Izsák Lajos: Pártok és politikusok Magyarországon 1944-1989. Bp. 2010. 416-417 (Slachta Margit: 413-419).