Ellenforradalmi egyetértés

Csütörtökön estefelé találkoztam a TFP (Tradition, Family, Property) három tagjával, akik megbeszélések miatt Magyarországra látogattak. A kapcsolatot ők keresték velünk, miután közöltük Plinio Corrêa de Oliveira professzor Forradalom és Ellenforradalom című írásának egy részletét. A bemutatkozások során kiderült, hogy a szervezetnek egy Ausztriában élő brazil, Brazíliában élő magyar és Lengyelországban élő venezuelai tagjával van dolgom. A megismerkedés után Carlos Eduardo Schaffer, Dózsa Ferenc és Valdis Grinsteins elmesélték pár szóban a TFP történetét és találkozójukat, egy magyarországi TFP csoport alapításának a lehetőségét, majd rátértek arra, hogy ez szerintük egy remek idő monarchista aktivitásba kezdeni, hiszen a fiatalság egyre inkább kiábrándul a demokráciából és a kortárs modernista és poszt-modern értelmezési keretek többségéből, és egyre inkább valami tartalmas felé fordul.

Írta: v. Uhel Péter Ágoston
 

Ezzel kapcsolatban kezdtünk el a közép-európai monarchista szervezetekről beszélni, különösen a Schwarz-Gelbe Allianzról és sikereikről, a cseh monarchista csoportokról és a lengyelek helyzetéről. Mondták, hogy ők bár nem sokat értenek magyarul, de portálunk igényesen megszerkesztett és nagyon örülnek annak, hogy ilyen kezdeményezés is jelen van Magyarországon. Mondtam, hogy mi pont ezt említettük a lengyel legitimistákról, akiknek a honlapját rendkívül jól sikerültnek tartjuk. A közép-európai helyzettel kapcsolatban megemlítettem, hogy nekünk nehéz a helyzetünk a romantikus-forradalmi narratíva és a kommunista diktatúra során elterjedt kuruc-plebejus történelemszemlélet miatt, mely leginkább heveny Habsburg-gyűlöletben jelenik meg. Ez egyszerűen bele van épülve a társadalomba, és munkánkat nagyon nehezíti, valamint a jobboldali gondolat szinte teljes hiányát eredményezi az, hogy a modern magyar nemzeti öntudat legnagyobb hatású alakítója egy teljesen jelentéktelen és szélbalos forradalom (1848. március 15.) és annak kifejezetten téves és nem tényeken alapuló megítélése és öröksége. Ez, bár 1918 előtt még együtt tudott élni egy Habsburg uralkodóval (sokszor teljesen skizofrén helyzeteket eredményezve), azóta a dinasztia utálata mellett sokszor erős köztársaságpártiságba is átcsap. A Lengyelországban élő Grinsteins ezt meglepőnek tartotta, és elmondta, hogy náluk például a habitusbeli különbség is hatalmas a volt német-Lengyelország és orosz-Lengyelország és Habsburg Galícia közt, de ez azt is jelenti, hogy például Krakkóban I. Ferenc József rendkívül népszerű és Galíciának sokszor nagyon is Monarchia-hangulata van. Ezért is, mi egyik feladatunknak érezzük a monarchista alternatíva mellett a helyes, kiegyensúlyozott történelemszemlélet terjesztését és a Habsburg-Lotaringiai dinasztia megismertetését is a nagyobb közönséggel, mondtam nekik. A pozitív Habsburg örökség megismertetése a tágabb közönséggel ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy Közép-Európa újra egymásra találjon.

Ezek után a kapcsolattartásra terelődött a szó. Ezzel kapcsolatban megemlítettem, hogy ez bizony itt Közép-Európában nagyon nehézkes, elsősorban azért mert mindenki dolgozik vagy tanul és csupán „szabadidejében monarchista”, valamint az anyagiak hiánya is nehezíti a személyes kapcsolatok kialakulását. Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyunk e-mail kapcsolatban – elsősorban a csehekkel és a lengyelekkel – ám ez sokszor kevés egy szorosabb együttműködés kialakításához. A legutóbbi komolyabb találkozó II. Ottó temetésének szomorú alkalmából volt, akkor a volt Monarchia minden sarkából jelentek meg hívek, hogy elbúcsúztassák a távozó örökös királyt. Meséltem, hogy egy ehhez hasonló kisebb esemény az évente megrendezésre kerülő Károly-mise utolsó királyunk visszatérési kísérleteire emlékezve, ahol tavalyelőtt lengyelek és dél-tiroliak is voltak.
 

Ottó temetéséről arra terelődött át a szó, hogy mennyire fontos szimbólum volt és, hogy milyen sok embernek jelentett valami nagyon fontosat. Ők megemlítették, hogy a Monarchia ilyen szimbolikája bizony sokaknak nagyon fontos, nem feltétlenül azért, mert tudják, hogy mi történt akkor és a császár mikor mit cselekedett, hanem elsősorban egy érzelmi kötődésként, egyfajta „akkor még minden rendben volt” érzésként van jelen az emberekben. Felemlítették azt a muníciót, amit a monarchistának ez az ideális vágyódás jelent: Ausztriában senki sem X elnök sírját akarja meglátogatni, hanem a Habsburg kriptát. Nem elnökök születésnapját ünneplik, hanem még mindig, hatalmas számban összegyűlve Ferenc József császárét. Az uralkodó sokáig marad az ország élén, a stabilitást jelképezi. Egy elnököt odatesznek a pártok vagy a választók, és két-három év múlva már sehol nincs. A posztmodern embert ebben is a változás ténye foglalkoztatja inkább, mint az elnök személye. Húsz év múlva senki sem fogja azt tudni, hogy ki Áder János. Majd’ száz év birodalomellenes propaganda ellenére az érintett országok még mindig a Habsburg Birodalomra tekintenek vissza szívesen, mint boldog békeidőkre. Nagyon örültem, hogy ezen örök pozitív szimbólumok kihasználásáról egyezik a véleményünk, hiszen mi is számos alkalommal írtunk már ebben a tárgyban.

A kapcsolattartás nehézségei azonban a kommunikáció fontosságát juttatták eszünkbe, amivel kapcsolatban én szomorúan úgy látom, hogy a konzervatív oldalnak mindig is gondja volt és ezt máshol is láttam megemlítve. A TFP tagok nem értettek egyet: azt mondták, hogy a felmérések szerint például az internetet egyértelműen uraljuk. Beszámoltak olyan helyzetekről, amikor a baloldali média egyenesen aggodalmát fejezte ki, hogy a jobboldaliság uralja az internetet. Bár ezt elképzelhetőnek tartom a világban, az azért meggyőződésem, hogy hazánkban ez most sincs így. Ehhez hozzátették a TFP sikerét is bizonyító tényt, hogy bizony egyre több fiatal érdeklődött és érdeklődik Brazíliában is többek közt a hagyomány iránt, egyre többen folytatják tanulmányaikat konkrét céllal, a hit és a normalitás iránt elköteleződve.

Felvetettem még a brazil integralisták és Plínio Salgado kérdését is. Mi itt Magyarországon egy pozitív kezdeményezésnek tartjuk a luzitán és brazil integralizmust, bár kétségtelen, hogy az információhiány miatt sok minden nem jut el hozzánk és maga a mozgalom sem volt annyira sikeres, hogy oly hatalmas irodalma legyen. A Brazíliához köthető urak elmesélték, hogy szervezetük alapítójának egy írása is volt a brazil integralisták ellen és személyesen is találkozott Salgadoval. Ők maguk sem tartják inherensen rossznak a kezdeményezést, de úgy vélik, hogy bár egy elkötelezetten katolikus mozgalom volt, túl sok volt benne az okkult alhang, amellett, hogy Salgado a brazil elnökválasztáson is indult.

A találkozón szóba került a magyarul is megjelent Forradalom és Ellenforradalom, melynek magyar fogadtatása nagyon izgatta őket. Ezután kiemelték, hogy a kapcsolattartás nagyon fontos lenne, és együttműködésünk egy módjaként közös konferenciák szervezését javasolták, főleg monarchizmus és konzervativizmus témakörében. Az első ilyen rendezvényt őszre javasolták, melyről, ha sikerül összehozni, természetesen itt, a Regnum! Portálon is tudósítani fogunk. A beszélgetés a nemesség, nemesi réteg szerepére és fontosságára terelődött, szintén de Oliveira egy könyve kapcsán. Teljes egyetértésben vannak velünk azzal, hogy a régi klasszikus nemességnek újra politikai aktivitást kéne kifejtenie és hazájuk társadalmának meghatározó tényezőjévé válnia. Belátható, hogy a poszt-keresztény világban is van „nemesség”, a pártállami diktatúrában is volt „elit”, ám ez a jelenlegi „demokráciákban” leginkább celebekre és sportolókra korlátozik, kik maguk a megtestesült anti-nemesség, akik a modern ember alantas igényeit fölhasználva fürdenek a kétes dicsőségben és emberek megalázásában élik ki magukat. Emellett a nemességgel ellentétben ez a réteg nem fölemeli, hanem éppen, hogy tovább taszítja a mélységbe az átlagembert.

Mint a legtöbben, kik távolról szemlélik hazánkat, ők is pozitív változásnak értékelték Orbán Viktor kormányzását, amiről ki kellett, hogy ábrándítsam őket. Felhívtam a figyelmüket a változások felszínességére, kozmetikai voltára, majd kifejtettem, hogy mennyire számottevően dilettáns és cinikus a jelenlegi kormányzat és, hogy mennyire nincs semmi köze a konzervativizmushoz vagy a jobboldalisághoz. Ők, mivel jóval idősebbek voltak nálam, mondták, hogy ne álljak ilyen pesszimistán a dologhoz, persze, hogy nem jobboldaliak, de a szimbolikus változások is sokat jelentenek és akár lehetnek első lépések is a restauráció felé megvalósult úton. Sőt, az egyik oka annak, hogy végre meglátogatták Magyarországot az éppen az alaptörvényváltás volt. Hát, mi maradunk azért ha nem is pesszimisták, de szkeptikusok.

Beszélgetésünk azzal zárult, hogy a kapcsolatot mindenképpen tartani fogjuk, együttműködésünket igyekszünk szorosabbra vonni. A találkozás végén még megmutatták egyes kiadványaikat, beszéltek különböző perspektíváikról. A barátságos hangulatú kapcsolatfelvétel kölcsönös jókívánságokkal és búcsúzkodással zárult.