A királyi korona nem a múlt szimbóluma, hanem a függetlenségünk, szuverenitásunk és egységünk egyetlen megjelenítője - I. Mihály román király beszéde

Milyen pozíciót vehet fel egy törvényes király az országában, ahol köztársaság van? Nehéz kérdés, de úgy látszik I. Mihály román király igyekszik releváns választ adni erre; az egység és a jogfolytonosság pozícióját, amelyet a köztársaság nem tud odaát sem képviselni. Mihály nagyon népszerű hazájában jelenleg is és tudja, hogy személyében hogyan szóljon a néphez, királyaként. Az alábbi beszéd, amely 2011. október 25–én hangzott el a Román Parlament két házának együttes ülésén, jól szemléltei, hogy még jelenlegi helyzetében is alternatívát mutat a mai politikának.

Tisztelt Ház,

Lassan hatvan éve már, hogy utoljára szóltam a román néphez a Parlament emelvényéről. Örömmel és reménységgel eltelve fogadtam a nép legitim választottjainak meghívását.

Elsődleges kötelességünk ebben a pillanatban, hogy megemlékezzünk azokról, akik életüket áldozták függetlenségünkért és szabadságunkért, minden általunk viselt háboruban és 1989 Decemberének eseményei során, melyek megdöntötték a kommunista diktatúrát. Nem lehet jövőnk a múltunk nélkül.

Az elmúlt 20 év demokráciát, szabadságokat és egy kezdeti jólétet hoztak. Az emberek utaznak, beteljesítik álmaikat és igyekeznek megszilárdítani életüket, családjukat az eljövendő generációk javára.

Napjainkban az európai Románia működésének alapja a Parlament. Az Európai Unióba és a NATO- ba vezető visszafordíthatatlan utunk nem lehetett volna lehetséges a demokráciáért és szabadságért tevékenykedő 1989 utáni román Törvényhozás nélkül. De a politika egy kétélű kard. Biztosítja a demokráciát és a szabadságjogokat, ha azt a törvények és az intézmények tiszteletben tartásával művelik. A politika azonban megkárosíthatja az állampolgárt, ha az etika megvetésével űzik, megtestesítve a hatalmat és semmibe véve az állami intézmények elsődleges célját.

Szabadon és hozzáértően gazdálkodva sok területen tovább tudtak lépni a gazdasági válság ellenére: a kis és közepes vállalkozások, vállakozók, a fiatalok és tanárok, az egyetemeken, gimnáziumokban, általános iskolákban, a mezőgazdaságban dolgozók.
Művészek, katonák, diplomaták és köztisztviselők próbálják teljesíteni a kötelességüket, habár nagyon megpróbálja őket a pénztelenség és az intézményes elbátortalanítás.

Olyan intézmények teszik a kötelességüket, mellyel hazájuknak tartoznak, mint a Román Tudományos Akadémia és a Nemzeti Bank, noha napjainkban a hagyományos értékrend nem részesül a román társadalom részéről a neki kijáró tiszteletben. Elkeserít, hogy két évtizednyi demokrácia után, az öregek és betegek kénytelenek megaláztatásokat elszenvedni. Romániának infrastruktúrára van szüksége. A modern autópályák, kikötők, repülőterek mind a mi erőnket gyarapítják, mint független állam. A mezőgazdaság nem a múlt, hanem a jövő. Az iskola a társadalom alapja.

A királyné és én, családunkkal együtt, tesszük továbbra is amit eddig: Románia alapvető érdekeit szolgáljuk, a folytonosságot és az ország hagyományait.

Nem szólhatnék a nemzethez anélkül, hogy ne beszélnék a Királyi Családról, az ország életében betöltött fontos szerepéről. A királyi Korona nem a múlt szimbóluma, hanem a függetlenségünk, szuverenitásunk és egységünk egyetlen megjelenítője. A Korona az Állam jelképe a maga történelmi folyamatosságában és a Nemzeté a maga alakulásában. A Korona hűség, bátorság, tisztelet, komolyság és szerénység által megszilárdította Romániát.

Tisztelt Ház!

A demokratikus intézményeket nemcsak a törvények irányítják, hanem az etika, a hazaszeretet és a hozzáértés a közélet elsődleges kritériumai. Bízzanak a demokráciában, az intézmények értelmében és azok szabályaiban!

Jelenünk nem létezhet erkölcs, hit és emlékezet nélkül. A cinizmus, a kicsinyes érdek és gyávaság nem uralhatja életünket. Románia a történelmünk nagyjainak ideáljain keresztül haladt előre, melyeket nagylelkűen és felelősséggel szolgáltak.

1989-ben Románia érdekében jelentős hangok szólaltak fel minden irányból. Ezek csatlakoztak a fiatalság áldozatvállalásához, ezáltal megdöntötték a zsarnokságot amely romboló hatást gyakorolt a nemzet lelkére. Eljött az idő, hogy húsz év után egy olyan viselkedést tanúsítsunk, mely teljességében szakít a múlt szokásaival. A demagógia, az álnokság, a primitív egoizmus, a hatalomhoz való ragaszkodás nincs mit keressen 2011 román intézményeiben. Ezek túlságosan is emlékeztetnek az 1989 előtti időkre.

Illendő ellenállni a jelennek és előkészíteni a jövőt! Egységben egymással, szomszédainkkal és testvéreinkkel folytassuk az erőfeszítéseket, hogy újra méltók és tiszteltek legyünk. A román nemzetet szolgáltam egy hosszú és eseménydús életen át, voltak köztük jók és sok rossz is. Nyolcvannégy év után, mint király tétovázás nélkül mondhatom a nemzetnek: a legfontosabb megszerzendő javak, a szabadság és a demokrácia után, az öntudat és a méltóság.

A román elit itt hatalmas felelősséggel bír.

A demokráciának gazdagítania kell a kormányzás művészetét, nem pedig szegényíteni. Romániának, mint minden más Európai országnak, hozzáértő és tisztelt vezetőkre van szüksége! Nem feledkezhetünk meg az európai érdekszférák felosztásánál elcsatolt románokról és területekről. Jogukban áll eldönteni, hogy hazánk keretein belül akarnak élni vagy elkülönülve.

Európa egy olyan földrész amelyen a határok nem változnak politikusok döntése alapján. Az esküm minden románra érvényes volt és az is maradt. Ők a nemzetünk részei és örökre azok is maradnak. Rajtunk múlik, hogy országunk maradandó, gazdag és a világszerte csodált legyen! Romániát nem szüleink örökségeként látom, hanem, mint gyermekeink kölcsönét.

Isten minket úgy segéljen!

Fordította: Ladó Árpád Gellért.