Dr. Zétényi Zsolt és Pánczél Hegedűs János nyilvános vitája a királyság aktualitásáról

Az Egyesült Magyar Ifjúság idei kaposvári táborában, július 2-án került megrendezésre ez a vita (*), mely Pánczél Hegedűs János publicista, történész, a Regnum! Portál alapítója és Dr. Zétényi Zsolt jogász, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és a Magyar Konzervatív Alapítvány kuratóriumának elnöke között zajlott. A beszélgetésre 18:00-kor került sor a vitéz Somogyváry Gyula előadósátorban. Ez a vita, mely végül inkább párbeszédként valósult meg, elsősorban a két résztvevő különböző álláspontja miatt ígérkezett érdekesnek. Akik valamifajta „hajtépésre” számítottak volna azok igencsak csalatkoztak, a két vitapartner előtte békésen ebédeltek, majd hosszasan beszélgettek a kellemes parkban és utána türelemmel várták, hogy a sor rájuk kerüljön.

Írta: v. Uhel Péter Ágoston.

A vita úgy zajlott, hogy az egyik fél pár percben elmondta, amit szeretne, majd a másik reagált rá. A beszélgetés sok témát érintett a távoli múlttól egészen a mai köztársaságig. A témákat Balogh Gábor vetette föl, ami után a résztvevők továbbfűzték a szálat gondolataikkal.

A beszélgetés a múlt elemzésével kezdődött, alapvetően a Szentkorona-tan közös elemzésétől és méltatásával indult a vita, amelyet a felek közös alapnak tekintettek. Szóba került a Habsburg-Lotaringiai dinasztia, valamint a két fél beszélt a királyság és a királyhű magyarok, a „kurucok” és a „labancok” megítéléséről is. Itt terelődött át a téma a jogfolytonosság kérdésére is, elsősorban az első világháborút követő eseményekkel kapcsolatban. Szó volt az eckartsau-i nyilatkozatról, valamint, hogy ez nem volt egy lemondás, ebben mind a ketten egyetértettek. Szó volt IV. Károly király restaurációs kísérleteiről is.

A vitának a közjogi éle a detronizációs törvény (1921. XLVII.) tárgyalásánál élesedett ki. Ez a törvény ugyan a mai napig hatályos és formailag be is cikkelyezték, de a király országgyűlésének alaki jogi felhatalmazása nem volt egy ilyen törvény meghozatalára, így meghozatala érvénytelen volt. Míg Zétényi professzor úr ezt a törvénycikket majdhogynem áthidalhatatlan akadályként kezelte, Pánczél Hegedűs János viszont meg volt győződve, hogy ennek a törvénynek a jelentősége a meglévő ellentétes politikai akarat esetén jelentéktelen, hiszen hatályon kívül lehet helyezni. Alakilag hatályos és érvényes a törvény, de ahogyan korábban sokan megjegyezték a nemzet nem önszántából, hanem külföldi nyomásra (antant, kisantant) hozta meg.

Ebben a részben volt szó a kormányzósági provizóriumról és a jogfolytonosság megszakadásáról is. Itt Pánczél Hegedűs János kiemelte, hogy a kormányzósági korszak elsősorban azért volt káros, mert hozzászoktatta az embereket egy királynélküli állapothoz, viszont megjegyezte, hogy Horthy Miklós a fonalat 1918-nál vette föl, így a korszak nem illegitim és ezt IV. Károly és II. Ottó sem vélte másként. Zétényi Zsolt a korszakot pozitívan értékelte, de kiemelte, hogy a király nélküli királyság is működhet jól. Másodszorra is megállapodtak a felek abban, hogy „itt senki sem akarja védeni a köztársaságot”, Zétényi Zsolt hangsúlyozta, „természetesen én is királyságpárti vagyok”. A két fél egyetértett abban, hogy az állam szuverenitása és a jogfolytonosság fokozatosan szűnt meg, kezdve a német megszállással és a nyilas puccsal, mely a kormányzó zsarolásával vette át a hatalmat. Ezután a köztársaság 1946. február 1-jei kikiáltása az, amely a legnagyobb horderejű törést hozta ebben a folyamatban. Magyarország elszakítása a hagyományaitól a népköztársaság bevezetésével és az oktrojált, sztálinista, kartális alaptörvény bevezetésével vált teljessé 1949-ben.

Erről a három évről is különbözőképpen vélekedtek a felek. Míg Dr. Zétényi Zsolt azt mondta, hogy voltak pozitív dolgok közjogilag is, és, hogy emiatt nehézkes visszamenni 1946. elé, Pánczél Hegedűs János szerint egyértelmű ennek a korszaknak a pusztítása, és ha a jogfolytonosságot helyre szeretnénk állítani, akkor 1944. március 19-e elé kell visszamennünk.

A jelenkori helyzetről is eltért a vitapartnerek véleménye. Zétényi professzor úr úgy vélte, hogy az új alaptörvénnyel (2011 Húsvét) egy új korszak vette kezdetét. Meg is jegyezte, hogy ez az új korszak („új köztársaság”) első cselekedeteként kiveszi az államformát az ország nevéből. Pánczél Hegedűs János ezzel szemben – bár kétségtelenül talált pozitív dolgokat az új alaptörvényben – nem tekintené akkora korszakhatárnak. Nem találja igaznak azt a baloldali sérelmi retorikát sem, hogy a köztársaság megszűnt. Sajnos nem, itt van és még az alaptörvényben is meg van említve, igaz nagy előrelépés, hogy az államforma mintegy zárójelbe került. Az egy másik kérdés, hogy legalább a személyi igazolványaink jobban fognak kinézni január 1-jétől.

A legfőbb ellentét a két fél véleményében a teendők kérdésében volt. Míg Zétényi professzor úr meg volt győződve, hogy az utat a restaurációhoz (ha egyáltalán az lehetséges) az államfői közjogi méltóság erősítésével kell megkezdeni (hovatovább egy erős köztársasági elnöki pozícióval), addig Pánczél Hegedűs János ezt teljes mértékben elvetette, hiszen ez szerinte a köztársaság erősítéséhez vezetne. Dr. Zétényi Zsolt emellett támogatója az úgynevezett „nemzetkoronázás” eszméjének, melyet a jogfolytonosság helyreállításával egészítene ki. Ezzel szemben Pánczél Hegedűs János szerint ez elszakadna a magyar hagyománytól, ami a királyság egész eszméjét élteti, a nemzetet pedig nem lehet koronázni, hanem a nemzet koronázhat, ez adja meg a szuverenitását. Így tehát megvalósíthatatlannak gondol e módon egy restaurációt.

A felek ugyan több dologban nem értettek egyet, ám ennek ellenére ez inkább volt egy beszélgetés, mint vita. A két főbb ellentét itt a végén említett dologban, valamint a Habsburg-Lotaringiai dinasztia megítélésében volt jelen. Zétényi úr láthatóan nem volt híve a dinasztiának, míg Pánczél Hegedűs János nem is egyfajta vak dinasztiahűséget, hanem a dinasztikusság előnyeit méltatta és azt, hogy az igazi jogfolytonosságot csakis ez az uralkodói ház képviselheti. Az érdeklődők végül több kérdést tettek föl az előadóknak, és a kérdések után többen személyesen is megszólították a két felet. A baráti, de nagyon is inspiratív több, mint másfél órás vita gáláns lezárása volt, hogy Zétényi úr vásárolt egy példányt vitapartnere könyvéből, amelyre dedikációt is kért. Jól szimbolizálta ez azt, hogy alapvetően két királyságpárti vitatkozott már, végre egy olyan fórumon, ahol ezt ki lehetett mondani. Ahogyan Balogh Gábor megjegyezte; "Az a lényeg, hogy ne a köztársaságot toldozgassuk, hanem minél többet beszéljünk a királyságról, annak lehetőségéről.".

(*) Vita és párbeszéd a királyság aktualitásáról, Pánczél Hegedűs János és Dr. Zétényi Zsolt, EMI tábor, Kaposvár, 2011. július 2.