Uralkodók, akiket nem koronáztak meg

Vannak Európában olyan, esetenként több száz éves hagyománnyal rendelkező királyságok, amelynek uralkodóit soha nem koronázták meg. Mi magyarok hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a koronázás elengedhetetlen része a király trónra lépésének. Ez azonban nincsen így, és ennek majdnem mindig történelmi-politikai okai vannak. Az apostoli magyar királynak elengedhetetlen része a Szent Koronával történő megkoronázása, ez legitimmé teszi őt, mint magyar uralkodót, e mellett pedig transzcendens és közjogi jelentősége is van. Európában azonban vannak olyan királyságok, ahol a legitimitás és a közjogi rendbe való beilleszkedése az uralkodó beiktatásának egészen más ceremoniális kritériumokkal rendelkezik. Az alábbiakban a svéd, a holland, a belga és a spanyol példákat vesszük sorba.

A középkori svéd királyokat az uppsalai dómban koronázták meg. A koronázás helyszíne a 16. századtól, I. (Wasa) Gusztáv idejétől volt a stockholmi dóm, a Storkyrkan. A koronázást a reformáció után is, a már evangélikus uppsalai érsek végezte. A svéd királyok koronáját német aranyművesek XIV. Erik számára készítették a 16. század második felében. Az utolsó megkoronázott svéd király a Bernadotte-házból való II. Oszkár.

Legidősebb fia és örököse, V. Gusztáv (1907-1950) lemondott a koronázásról, s azt követően a parlament (Riksdag) megnyitásakor, illetve a trónralépéskor a királyi palástot a trónra vetve, a koronát egy asztalkán a trón mellett állították ki. (Lásd a képen lentebb.) A király összes alkotmányos jogát megvonták az 1973-as alkotmánymódosítással, így megszűnt a parlament ünnepélyes megnyitása is. A svéd király és a királyi hercegek teljes díszben utoljára 1905-ben, a Riksdag megnyitásán jelentek meg, a stockholmi királyi palota országgyűlési termében (Rikssaalen). A [Oldalsó képen a Riksdag megnyitása, 1897-ből. ]

A páratlan szépségű svéd királyi jelvényeket 1974 óta a stockholmi királyi palota kincstárában őrzik.

Az egységes spanyol állam 1478-ban, a Katolikus Királyok (Los Reyes Catolicos) Izabella kasztíliai királynő és II. Ferdinánd aragóniai király házasságkötésével jött létre, melyet az utolsó ibériai emírség, Granada meghódítása követett 1492-ben, ezzel befejeződött a Reconquista, amely kapcsán kiverték a keresztény seregek a muszlimokat Hispániából. A spanyol állam a kasztíliai monarchia hagyományait vitte tovább, ahol nem volt szokás a koronázás. I. János Károly királyi proklamációjának alkalmával a parlament (Cortes Espanolas) üléstermében párnán kiállított korona és jogar a 18. században készült, aranyozott ezüstből, s soha nem viselték, csak hasonló alkalmakkor állítják ki.

A holland és a belga monarchia a 19. században jött létre, s egyik sem vezetett be koronázási szertartást. A holland uralkodó az amszterdami Nieuwe Kerke templomban esküszik fel az alkotmányra (lásd alsó képünkön, II. Vilmos trónra lépése 1840-ben Beatrix holland királynő eskütétele, 1980-ban), a belga király pedig a brüsszeli parlamentben. Hollandiában készült - szimbolikus használatra - korona, jogar és alma, aranyozott ezüstből, melyek a trónra lépési szertartáson az uralkodó előtt fekszenek egy asztalon, az alkotmány egy példányával együtt.

A trónralépésekkel, koronázási eskükkel kapcsolatos képek megtekinthetők itt.

Szöveg: AGY és PHJ.