A nemzet egységének bizalmát keresve – ifj. Andrássy Gyula gróf miskolci beszédéről

Ifjabb Andrássy Gyula grófot 1920. január 12-én, egy harminc tagból álló miskolci küldöttség megkereste azzal a kéréssel, hogy képviselje Miskolcot az összehívandó nemzetgyűlésben. Andrássy nagyon meglepődött, mert nagyon váratlan volt a felkérés de kisebb hezitálás és gondolkodás után elvállalta, hogy képviselje a nemzetgyűlésben Miskolc városát. 1920. január 18-án, Miskolcon a Korona szálló (ma: Avas szálló) nagyterme adott otthont Andrássy programbeszédének. Miskolcon elmondott beszédét azért érdemes közelebbről megvizsgálni, mert a Tanácsköztársaság bukása után itt ismertette a politikai gondolatainak kifinomult apparátusát. Expozéjának első szakaszában determinálta a kialakult helyzetnek fontosságát, illetve, hogy miért fogadta el a felkérést.

Írta:Szabó Gábor.

„Most még azt igyekszem kifejteni, hogy miért vállalok én most mandátumot, amikor ez az egész nemzetgyűlés tulajdonképpen törvénytelen dolog.”. (1) Andrássy szónoklata elején köszönetet mondott Miskolc város választó közösségének, hogy olyan nehéz időkben félre tudták tenni a pártkülönbségeket. Ugyan akkor sokan Andrássy szemére vetették, hogy miért nem lépett hamarabb a közpolitika csataterére miért éppen most jött el az idő. Azonban ezt Andrássy programbeszédében, finoman és tapintatosan elhárította. Nagyon jól tudta, hogy ez a kérdés előbb utóbb újra fel fog merülni. Az ok az lehetett, hogy Andrássy nem látta a kiutat. A lecsendesedett politikai viharok után világosabban látta az ország helyzetét, ezért lépett színre. E mellett azonban – például Tormay Cécile közlései alapján – tudjuk, hogy a háttérben jelentős ellenforradalmi tevékenységet folytatott a kommün ideje alatt is.

„Hogy nem tettem ezt mindjárt az első percben, ez csak azért volt, mert nem láttam módot, hogy miképpen; tegyem azt, de elvoltam határozva minden körülmények között arra, hogy amint a nemzet megszólalhat, amint a nemzet saját sorsát kézbe veszi, akkor én is keresni fogom a nemzet egységének bizalmát és ezzel a bizalommal megerősítve újból belefogok abba a munkába, amely, sajnos, szerencsétlen körülmények következtében megakadt.”. (2) Andrássy politikai hitvallását képező képviselői manifesztációjában leszögezte, hogy ő minden párt befolyásától mentes, nem kíván pártérdekek mezsgyéje mentén politizálni.

A nemzeti politikában a pártérdekeknek nem szabad, hogy teret kapjanak, mert akkor beláthatatlan következményekkel szembesülhetünk. Andrássy meghökkentő szavai kicsit talán naivnak hathatnak első olvasatra. A nemzeti politikában a pártérdekek lehetnek üdvözlendők, nem feltétlenül jelentenek rosszat, ha egy párt a nemzeti politikájában az érdekeit megfelelő arányban ossza szét, akkor üdvős dolognak hathat az érdekek érvényesítése. A politikai cselekvés alapját a szorgalom és az erő összevonások dichotómiája kell, hogy képezze, ennek a relevációja pedig majd idő elteltével a sikeres nemzet politikában érhető majd tetten. Aktív külpolitikai adminisztráció sikeres fellépését szorgalmazta a béketárgyalásokon. Andrássy gróf, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere egy distinkciót fogalmazott meg, hogy a dualista rendszerben az ország egy autonóm külpolitikát folytatott, és „1867. XII. törvénycikknek, amelynek maga is elkötelezett híve volt, de megvolt a maga gyenge pontja még pediglen Magyarország nem kapcsolódott a külvilág véráramlatába. Depresszív állapotban leledzett kicsiny hazánk és így a befelé fordulással nem ismerhetett meg a külföld minket. A lehetőség adott, hogy ebből az elzárt világból kitörjünk a nyugat felé és, hogy a magyart faj igazságos, nem elnyomó jóravaló, hasznos nélkülözhetetlen munkása az emberiség haladásának.” . (3)

Andrássy amikor a béketárgyalásokról beszélt, megemlítette nevét is. Olyan kiváló szónok, akinek kitűnő politikusi adottságai vannak. Apponyi Albert nagyon népszerű politikus volt. Itt kell megemlítenem, hogy nem csak Andrássy Gyula tartott beszédet Miskolcon a Korona szálló nagytermében, hanem az imént említett kiváló magyar államférfi is. A törvények garanciát biztosítanak a királyság intézményének, ha megszakadna a királyi családnak a vérvonala, a szabad királyválasztás joga felülkerekedik a magszakadás felett, de a jogereje nem apad meg.

Andrássy a béketárgyalások előtt a politikai diskurzusban nem szerette volna bevonni a királykérdést, mert egyenesen öngyilkos dolognak tartotta. Aki majd elfoglalja a magyar trónt, annak hinnie kell a mindenkori magyar állameszmében és minden politikai döntését, ennek kell, hogy alárendeljen. Vonakodva de elfogatta, hogy Miskolcot képviselje a nemzetgyűlésben, amelyet csak provizórikus időre hoztak létre. Politikai programjában ugyanakkor egy differencia mutatkozott meg

Andrássy kezdetben illegitimnek tartotta a nemzetgyűlést kezdeti állapotában (1920), és hogy a király trónöröklése még mindig él, csak az együtt-birtoklás rendje omlott össze. Teljesen szakítani akart a Friedrich kormányrendelettel. (4) A nemzetgyűlésnek a feladta, hogy egy demokratikus két kamarás, de Főrendiház régi alakját elhagyó struktúrában megkezdje az ország új rendjének kiépítését, amely folyamat csak később, 1926-ban fejeződött be. Andrássy programbeszédjében a legitimizmusát is megmutathatta.

Tudni kell, hogy Miskolc városa nem rendelkezett erős legitimista bázissal. De a sors fintora, hogy képviselői manifesztációjában erről is szót ejtett. „Én királypárti vagyok azért is, mert ez a törvényes állapot. Kossuth Lajos neve is felmerült, hogy még 1849-ben a „nagy Kossuth” is royalizmus pártjára állt. ”. (5) Meg kell jegyeznünk, hogy Kossuth Lajos személye nem csak Andrássy Gyula politikai gondolkodásában jelenik meg, hanem Apponyinál is. Expozéjában territóriumot kapott az ígéretek ismertetése, amit hosszasan fejtegetett a nagyterembe lévő hallgatósság előtt. Mint minden közpolitikával foglalkozó politikus, így nála is teret kaptak az ígéretek. Súlyos adók kivetése, nagy fizetéssel rendelkező miniszterek béreinek a lecsökkentése, valamint a korrupció visszaszorítása a politika arénájából. Liberális birtokpolitikának volt a híve a gróf.

Orációjának a vége felé szólt a munkás és a Tanácsköztársaság után politikai szempontból sokakat foglalkoztató zsidókérdésről is. Elmarasztalta a Magyar Szociáldemokrata Pártot (MSZDP) mert nem akart szembenézni a kommunizmus árnyával. De külön kihangsúlyozta, hogy a munkások mind erről nem tehetnek semmit a felelősség terhe a szociáldemokrata párt vezetőit, sújtják leginkább. Kétségtelen, hogy sok zsidó származású ember vett részt a forradalmakban. A proletárdiktatúra sok borzalmas gyilkosságát zsidók követték el, elég, hogyha a Lenin-fiúkra, a Cserni-féle vörös terrorlegényekre, vagy Szamuely (Samuel) Tiborra gondolunk. Több népbiztos is zsidó származású volt a Tanácsköztársaság ideje alatt, mint például a Poroszlón tizedelő, későbbi sikeres baloldali marxista filozófus Lukács (Löwinger) György, vagy Rákosi (Rosenfeld) Mátyás, Pogány (Schwartz) József. A népbosszú sokszor ezért a zsidók ellen fordult ebben az időszakban. Túl voltak reprezentálva, mint más faj vagy felekezet képviselői mind népköztársaság (Károlyi Mihály korszaka), mind a Tanácsköztársaság vezetésében.

Andrássy a zsidókérdéssel kapcsolatosan leszögezi, hogy a kereskedelemben, gazdaságban, sajtóban és a politikában teret kell engedni a kereszténységnek, el kell azonban határolódni a gyűlöletszítástól és a pogromoktól. „Nem szabad valakit olyanért üldözni, amiről nem tehet és amit nem rázhat le, amitől nem szabadulhat akármennyire akarna is. A zsidóságnak vannak hazafias tagjai, tartózkodni kell tehát mindent felekezeti sértéstől ás pogrom veszélyével járó aktivitástól. Törekedni kellene a zsidóságnak a maga kebelében kiküszöbölni azt a túlságos opportunitást, küzdeni kell teljes erővel azon internacionális érzelem ellen, amely közötte megnyilvánult a válságok alatt. Minden zsidónak kutyakötelessége, hogy szolgálja és segítse azt a nemzetet, amely őt védte, amidőn máshol üldözték.”. (6) Feltehetjük a kérdést Andrássy antiszemita volt-e ezért a kijelentéséért? A válasz egyértelműen nem. Nem gondolom, hogy ezzel a kijelentésével ő ahhoz, az eszmerendszerhez együvé tartozott volna, mint a dualista rendszerben az (Országos Antiszemita Párt) megalakítója Istóczy Győző személye testesített meg, tehát Andrássy nem a faji alapú politikát folytatta a zsidósággal szemben ekkor sem, hanem egyszerűen az indokolatlan felülreprezentáltságot akarta megszüntetni. A később bevezetett Numerus clausus (1920. XXV. tv) törvény is erre tett kísérletet, azzal, hogy a felsőoktatásban megszabta a magyarországi népfajok és nemzetiségek arányát és magyar etnikumot helyezte előtérbe.

(1) Andrássy 1920: 19
(2) Uo.: 3
(3) Uo.: 8
(4) 1919. évi (5895/1919 ME)
(5) Andrássy 1920: 9-10
(6) Uo.: 18-19