I. Szent István

A Kárpát-medence a 10. században két nagyhatalom ütközési pontján helyezkedett el. A Magyar Fejedelemségtől délre fekvő Bizánci Császárság az antik Római Birodalom egyedüli örökösének tekintette magát, jóllehet életében a 7. század folyamán jelentős változások történtek.

Nekünk, monarchistáknak igen jeles nap államalapító Szent István királyunk ünnepe. De vajon mit jelent ez a nap egy átlagos magyar állampolgár számára? Ilyentájt szoktak megjelenni a fősodorú internetes médiumokon különböző elborzasztó videófelvételek, amelyeken járókelők hiányos történelemtudását feszegetik és „egyértleműen” kiderül, hogy az emberek nagy részének fogalma sincs, mi ünnepelni való van ezen a napon.

Géza (970 k. – 997) magyar nagyfejedelem házasságaiból (1. felesége Sarolt, a 2. Zjemomysl lengyel fejedelem leánya, Adelhaid, Géza öccse, Mihály özvegye) öt leány és Vajk (keresztségben István) fia született. Az első lánya Gysla – Géza lánya néven emlegetik –, férjhez ment a kabar törzsfő Aba Sámuelhez, a későbbi magyar királyhoz. Judit férjhez ment I. Boleszláv lengyel herceghez. Ilona a velencei dózse, Orseoló Ottó felesége lett, fiuk Péter, magyar király. Ágota (?) a későbbi angol királyhoz, Edmund herceghez ment feleségül.

Mi Szent István hagyományában, a szentistváni gondolatban, a szentistváni gondolat emlékében és hagyományában élünk. Mi a rejtélye annak, kérdezi majdnem minden idegen és talán sokszor magyar is, hogy kilencszáz éven át magyar és idegen vérből származó királyok, nagy államférfiak és egy önérzetes és szabadságszerető, sőt szertehúzásra is hajlamos nemzet állhatatosan és folytonosan ki tudott tartani egy gondolat mellett.