Szent György Rend

„A lovagi eszmény spiritualizálódott” - írja egy helyütt a Szent Sír Lovagrend egyik magyarországi vezetője. Valóban, a lovagrendek modern kori történelme már csak marginálisan vagy egyáltalán nem kapcsolódik a „lovag” vagy a „lovagrend” szavak hallatán az átlagemberben felbukkanó sztereotípiákhoz: eredeti lényegük, eszmeiségük, spiritualitásuk megőrzése mellett ma már elsősorban a jószolgálati munkából, az Egyház védelméből, a keresztény szellemiség megőrzéséből, vagy éppen egy-egy uralkodóház szolgálatából-támogatásából veszik ki a részüket.

Magyarországon a lovagrendekről legtöbbször a borfesztiválon felvonuló magukat önhatalmúan lovagoknak, lovagnőknek kikiáltó korosodó úriemberek passziója jut eszünkbe. A rendszerváltás óta gombamód elszaporodott rendek száma meghaladja már a 150-et. Vannak szikvízlovagok, kolbásztöltő lovagok, bor és pálinkalovagok. Csak reménykedni tudunk benne, hogy lesz egy olyan szabályozás majd, amely ezeket mind egy szálig egyesületté nyilvánítja, megtiltva a lovagrend név használatát. Teret hagyva a valódi, királyi, császári, avagy pápai alapítású lovagrendeknek.