Ezt a szép, de szomorú dalt egy születésnapon hallottam először, maga az ünnepelt énekelte. Már akkor megragadta a képzeletemet, hiszen nem másról, mint Károly királyról szólt. Akkoriban még nem volt tervben a Legitimista blog, viszont nemrég újból eszembe jutott és elkértem a szövegét. A levélben aztán jött a hideg zuhany, mondván ez a dal gyimesi, tehát a román királyról szól. Elsőre hitelt adtam ennek a megállapításnak, de aztán ma utánanéztem a dolognak. A Hohenzollern-házból származó I. Károly román király 1914.

Kellemes és nagyon ritka érzés az, amikor az ember úgy érzi, hogy újraindított egy hagyományt. Valami hasonló lebegtetett mégis október eleje óta, mert az ország különböző helyeiről kerestek, szinte minden nap hárman-négyen is, a Károly-misével és zarándoklattal kapcsolatosan. Ez két éve még messze nem így volt, amikor hárman szorongtunk egy autóban és csak két ismerős jött el a közelből. Most már lázasan készülődött fiatal egyetemista, nagycsaládos apuka, tanár, őszhajú legitimista, vitéz, imádságos lelkű édesanya vagy éppen kombattáns konzervatív és ellenforradalmár. Vegyes, de elég egységes volt a kép a szándékában, tisztelegni a szentéletű Károly király emléke előtt és a restaurációért imádkozni, együtt lenni és véleményt cserélni. Látni egymást, megismerkedni másokkal, odazarándokolni és áldozni.

"Ebben a Monarchiában semmi sem különös….ezzel azt akarom mondani, hogy nálunk Ausztria-Magyarországon a különös a természetes. És egyúttal azt is akarom vele mondani, hogy a természetest is csak itt, a nemzeti államoknak és különféle nacionalizmusoknak ebben a tébolyult Európájában tekintik különösnek. Magától értetődik, hogy a szlovének, a galíciai lengyelek és rutének, a boriszlávi kaftános zsidók, a bácskai lókupecek, a szarajevói muzulmánok és a mostari gesztenyesütők a Gott erhalté-t éneklik!"

Az alábbiakban Haller István képviselő felszólalását közöljük, aki gróf Apponyi Albert állásfoglalásához kapcsolódva, vele mélyen egyetértve szólt hozzá a detronizációs vitához 1921-ben. Haller István (1) 1880-ban született katolikus kisbirtokos családban az erdélyi Mezőpetrin. Papnövendék volt, azonban onnan kilépve jogot és filozófiát tanult a budapesti tudományegyetemen. Lelkes keresztényszocialista politikus, a Katolikus Népszövetség főtitkára volt ezért 1907-ben a Katolikus Néppárt titkárává választották, 1910-től pedig az Országgyűlésnek is tagja.

A rendszerváltás óta megint minden évben újra és újra megrendezésre kerül az ún. "Károly-mise", amelyben szentéletű királyunkra és az általa kezdeményezett restaurációs kísérletekre emlékezünk méltó módon. Ebben az évben újra megtartjuk a szentmisét és az ezzel kapcsolatos országos zarándoklatot, amelyre nagy szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

Az alábbiakban egy méltatlanul elfeledett korabeli forrásból közlünk szemelvényeket, Karl Werkmann, Boldog IV. Károly személyi titkárának a kötetéből. A mű címe utal Károly királyra - Der Tote auf Madeira - és közvetlenül az események után, 1923-ban jelent meg először Münchenben, meglehetősen kis példányszámban. A kis kötet tartalma azért az egyik legfontosabb forrás mert jobbára ez az egyetlen olyan anyag, amely Károly király személyes, saját kézzel készült feljegyzéseit tartalmazza az első restaurációs kísérletek idejéből.

Korábban az volt az álláspontom mindig, hogy az ún. „királykérdés” – azaz, hogy „ki legyen a király, ha a restauráció megtörténik?” - nem fontos jelenleg, és ezen az álláspontomon jelenleg sem nagyon szeretnék változtatni. Alapelvek a fontosak, a királyságpártiság (monarchizmus) ugyanis ma is Magyarországon, mint ahogyan mindig is alapvetően közjogi és történeti alapokon kell, hogy nyugodjon, nem pedig érzelmi alapokon, amelybe beletartozik egy személy, vagy éppen egy dinasztia elvnélküli, kritikátlan tisztelete, hovatovább rajongása.

Tavaly jelent meg a Masszi Kiadó gondozásában ez a nagyszerű könyv, és majdnem minden nagyobb könyvesbolt polcán megtalálható lett rövid időn belül. Én is így találtam rá, és miután elég sok helyen visszaköszönt a polcokról kísértve mindig, így megvettem. Annak ellenére tettem ezt, hogy a témában elég sok könyvet olvastam, így gondoltam, hogy nem fog sok újdonsággal szolgálni, legfeljebb személyes leírásokat a már ismert tényekről. Kellemesen csalódtam, és ismét bebizonyosodott, hogy nem lehet eleget tanulni, még egy ilyen konkrét témáról sem.