Korábban az volt az álláspontom mindig, hogy az ún. „királykérdés” – azaz, hogy „ki legyen a király, ha a restauráció megtörténik?” - nem fontos jelenleg, és ezen az álláspontomon jelenleg sem nagyon szeretnék változtatni. Alapelvek a fontosak, a királyságpártiság (monarchizmus) ugyanis ma is Magyarországon, mint ahogyan mindig is alapvetően közjogi és történeti alapokon kell, hogy nyugodjon, nem pedig érzelmi alapokon, amelybe beletartozik egy személy, vagy éppen egy dinasztia elvnélküli, kritikátlan tisztelete, hovatovább rajongása.

Tavaly jelent meg a Masszi Kiadó gondozásában ez a nagyszerű könyv, és majdnem minden nagyobb könyvesbolt polcán megtalálható lett rövid időn belül. Én is így találtam rá, és miután elég sok helyen visszaköszönt a polcokról kísértve mindig, így megvettem. Annak ellenére tettem ezt, hogy a témában elég sok könyvet olvastam, így gondoltam, hogy nem fog sok újdonsággal szolgálni, legfeljebb személyes leírásokat a már ismert tényekről. Kellemesen csalódtam, és ismét bebizonyosodott, hogy nem lehet eleget tanulni, még egy ilyen konkrét témáról sem.

A sikertelen restaurációs kísérlet után a IV. Boldog Károly királyt, és Zita királynét az országból kitoloncolták.[i] A királynak nem volt maradása többé az országban. 1921. november 3-án drámai eseményeknek lehettek szem és fültanúi a nemzetgyűlésben a politikusok, részesei lehettek egy olyan eseménynek, amelyet az ország csak három ízben tapasztalhatott meg. A törvényhozás előtt feküdt az a törvényjavaslat, amely megfosztotta a tróntól a Habsburg-házat újra. A detronizációról szóló törvényjavaslatot több napon keresztül vitatták meg az Országház falai között. Ez az írás ennek a „detronizációs vitának” az elemzésére tesz kísérletet.

A magyarság joggal lehet büszke szent királyaira, illetve uralkodóházainak megannyi más szent és boldoggá avatott tagjaira. A legutóbb boldogok közé emelt, ez idáig utolsó királyunk, IV. Boldog Habsburg-Lotharingiai Károly példája is azt bizonyítja, hogy a Szent Korona országának virágai nem törettek le az Árpád-ház kihalásával, hiszen még a XX. században is hozhatott áldott hajtást.

A Vitézi Rend Európa és Afrika Törzsszéke, a Lovagrendek Nemzetközi Állandó Bizottsága által elismert és bejegyzett Rendként, 2010. január 9-én délelőtt 10.00 órai kezdettel európai vitézi találkozót tart Baden-Badenben.

Kicsit félve vettem le a könyvesbolt polcáról Jean Sévillia, Zita a bátor császárné c. könyvét, mert attól tartottam, hogy egy hideg, unalmas tanulmányszerűen megírt, esetlegesen még Habsburg gyűlölettel is átitatott könyvet néztem ki. Szerencsére az első pár oldal után kellemesen csalódtam a könyvben.

IV. Boldog Károly ezidáig utolsó apostoli magyar királyunk. Emlékezni rá kötelességünk, és erre kiváló formát ad az idén is megrendezésre kerülő október 24-i dénesfai szentmise, amelyet minden évben az ő tiszteletére és emlékezetére celebrálnak az 1930-as évektől.