Thallóczy Lajos: Gróf Szécsen Antal. Megjelent: Budapesten, 1901.

(További írások a jeles aulikus konzervatív grófról itt.)

Gróf Szécsen Antal: Tanulmányok [pdf] Megjelent: Kisfaludy-Társaság, Bp., 1885.

Tartalom.
Tacitus
Történelmi tanulmányok I. II. III.
Shakspere
Századunk egy nagy emberről
Gróf Esterházy Bálint emlékiratairól
Veresmarti
Dante
A társaság irodalma Francziaországban

Miután a föliratban ugyanazon érvek vannak előhozva, melyek, a teljes jogfolytonosság tüsténti visszaállítását illetőleg, az utóbbi alkalommal már fölhozattak, részemről is elég volna egyedül az általam véleményein indokolására fölhozott érvekre hivatkoznom; s fölöslegesnek is tartom azon indokokat, melyek a jogfolytonosság természetéből és szigorú fölfogásából éppen a mostani fölirat fő célja, ti. a minisztérium tüsténti fölállítására fölhozhatok, bővebben elősorolni, fölöslegesnek azért, mert hibás vitatkozási eljárás azon nézetből indulni ki, mintha az egyszerű, könnyen föltalálható és a dolgok fölszínén fekvő okokat az ellenvéleményűek nem méltatták volna már, habár nem is tartották szükségesnek azokat eleve megcáfolni; s annál kevésbé tartom szükségesnek azt jelenleg tenni, mert a kérdésben fekvő nehézségeket, ellentéteket kiemelni, tűhegyre állítani, nem lehet hivatásom oly viszonyban, melynek befolyása alatt, ha nézetem ellenére ezen út választatnék jelenleg a kérdések megoldására, hazafiúi kötelességemnek tartanám azon kísérletnek üdvös sikerre irányzott kifejlődését őszinte hazafiúi óhajtásommal kísérni, ámbár képes nem vagyok eltérő meggyőződésemet azon döntő érvekkel megnyugtatni.

Kevés nemzetnél oly nagy a történeti irodalom jelentősége mint hazánkban. Kegyeletes lelkesedéssel csügg a magyar a múltnak emlékein, büszke öntudattal pillant vissza ősei tetteire, azok képeihez fűzi a jelen kívánatait, azokhoz méri a jövő lehetőségeit.Fajának európai elszigeteltsége magyarázza meg és fokozza ez irányt; és mégis e nemzeti hajlam és irány dacára, alig állíthatjuk, hogy valódi történelmi irodalmunk van. Kritikai túlszigor lenne ugyan szem elől téveszteni, mennyi becses adatot gyűjtött a régebbiek hazafias szorgalma és tudományos lelkesedése; mennyi anyagot szolgáltatnak egyes időszakok és egyéniségek följegyzései; örömmel üdvözli mindenki azt a komoly irányt, mely épen e téren fiatalabb nemzedékünk fáradozásait jellemzi és hogy mást ne említsünk, az Akadémia és Történelmi Társulat működésében és kiadványaiban nyer örvendetes kifejezést. De ez utóbbi törekvések főleg a történelmi anyag gyűjtésére, előkészítésére és kritikai mérlegezésére irányulnak. Kétségtelen egyrészt, hogy a történelmi anyag ily gondos előkészítése nélkül minden komoly történelmi irodalom lehetetlen: másrészt
mindazonáltal ezen elkészítő lépések még nem merítik ki annak fogalmát és feladatait.

Metternich nem ellensége alkotmányunknak és nemzetiségünknek, sőt annak erős istápja volt. Ő volt az akkori osztrák államférfiak közt utolsó, igaz, józan barátja Magyarországnak.

Egysíkúan vélekedik a magyar közvélemény, nem is beszélve annak önjelölt formálóiról, a magyar reformkorról és az egész 1848-49-hez vezető útról azt hiszem. Petőfi és Kossuth uralja teret, viszonylag kevés Széchenyivel fűszerezve a quasi általános műveltséget, és ebbe a hármasságba vajmi kevés "másfajta" fér bele. (+ Gróf Szécsen Antal emlékezése)