Köztársaság

Talán többen hajlamosak arra, hogy egyszerűen csak zabálják a média termékeit, néha meg sem emésztve azt, máris a következő befogadási lehetőség felé fordulnak. A másik végletben persze ott van a tudatos szemlélődést is elvető ember, aki egyszerűen kizár mindent, ami éppen "média" néven fut az életben, azt gondolva, hogy ezzel elkerülheti a manipulációt és tisztán marad a látása. Úgy reméli, hogy ezzel felkészül majd és tisztán marad az elméje, nem fertőződik.

A magyar miniszterelnök lányának vendégei voltak 2014. év karácsonyi iskolaszünetben, ezért azokat vendégül látta, itt Magyarországon. A program része volt, hogy elmenjenek a Magyar Állami Operaházba, ahol megnézték a Diótörőt is. Jó előadás, klasszikus téma, jó választás is. Az emberek nagy részének ez azonban már azért volt "sok" volt, mert a nemrég férjhez ment fiatal asszony, a Királyi Páholyból nézte vendégeivel az előadást (és az azt körülvevő helyekből, az ún. "Testőrségi Páholyokból").

Sokszor vigasztalják monarchisták magukat azzal, hogy igazából elkötelezett magyar republikánusok nincsenek. Rossz hír nekik az, hogy vannak, tessék csak megnézni. Konkrétan ők azok. Jól érzik magukat, baloldaliak és gyarapodnak.

A beszélgetés spontán ötlet volt, de nagy szerepe volt benne, hogy korábban ezzel kapcsolatos álláspontjaikat a felek sohasem tisztázták, csak homályos szimpátiát érzékeltek inkább. E mellett jelentős ösztönző erő volt az erős, nemes török tea is és egy szerzői kötetcsere is.

Ezerötszázan töltötték azzal a szilveszterüket, hogy a fagyban felesküdtek a negyedik köztársaságra. Igaz, hogy szerintem még harmadik sincsen, de ha nem volt jobb dolguk, akkor legyen. Biztos, nem volt elég konfetti meg pezsgő a kéznél. Nincs kedvem humorizálni a „Tiszta Kezek” megnevezésen egy olyan országban, ahol szabadasszociációs therápiakeretében sokunknak erről a szóösszetételről egy nokiás doboz és a panama kifejezés jut eszünkbe.

Legutóbb felmerült, hogy az új alkotmányban, amelyet a kétharmados jobbközép kormányzópárt alkot meg, némi jobboldali radikális támogatással országunk nevében nem szerepelne az államforma, a köztársaság. Egyszerűen hivatalosan csak Magyarországnak hívnánk és nem Magyar Köztársaságnak. Sokan ezért biztosan kárognak egy monarchistának ez azonban nem feltétlen rossz hír. Sőt. Meg aztán legyen egy jó évük a címfestőknek is.

Írta: Uhel Péter.

Közeledve az első magyarországi kommunista diktatúra létrejöttének vérveres dátumához, amely a Magyarországi Szocialista Párt (MSZP) nevéhez lehet fűzni, mindig maximalizálódik az ellenforradalmi hangulat bennem. Szerencsére nincsen okom ezt különösebben visszatartani jó pár éve, a magam részéről indokoltnak is tartom minél többet okulni ebből a korszakból (1918-1921). Magyar monarchistának ez a korszak szinte ki nem merülő példatár az eszmék, az akciók, és a reakciók tekintetében.

Többen mondják, hogy legyünk már többet aktuálisak. Most valamennyire ez következne az alábbiakban. Nem olyan régen Vona Gábor, a Jobbik elnöke különös kijelentéseket tett. Szokott ő ilyeneket mondogatni, hogy "történeti alkotmányunk", de azért az 1949-es tc.-re is hivatkozik a Magyar Gárda, ha "demokratikus garanciákról" van szó (ez ugye kicsit fura egy paramilitáris szervezettől), meg hazafiság, de azért Iráni Köztársasági Gárda is jöjjön a választásokra. Radikális ismerőseim ilyenkor bólogatnak, hogy ne akadjak ki nagyon, mert katyvasz van mindenhol.

Egy régi adoma szerint a sátoros ünnepre érkezett fiatal tiszteletest a parókus lelkész asztalánál így kínálja a nagytiszteletű asszony: „Tessék még fogyasztani a fánkból!” – „Köszönöm – volt válasz – már ettem vagy hármat”. Mire jött a kiegészítő válasz: „No, nem is igaz – csak ötöt!”