A Szentkorona-tan jelenleg meglehetősen népszerű téma mind a közbeszédben, mind pedig különböző publikációkban, sőt hovatovább a helyzet úgy áll a kormányzati diskurzusba is belekerült, az éppen küszöbönálló alkotmányozási munkában, amelynek ugye nem látjuk most még a mikéntjét és a hogyanját. Népszerű, közkedvelt, valamennyire hálás is a téma, azonban az erről szóló értékezések nagyobbik része meglehetősen híg, a viták – ha vannak – pedig parttalanok, mert van valamilyen okkult-habókos vadhajtása ennek a beszédnek, amely a kilencvenes években ráragadt és nem tud onnan kimozdulni.

Aki kézbe veszi Kees Teszelszky nagyszerű könyvét az első ránézésre, azt mondhatja némi előítélettel, hogy a Szent Koronáról már mindent megírtak a történészek és jogtudósok, így nem sok újat mondhat ez a könyv. Azonban ez a könyv más, mint a Szent Koronáról szóló monográfiák többsége.

2010. május 15-én 90 éves korában elhunyt Rudolf magyar királyi herceg (1919-2010), Boldog IV.Károly magyar király és Zita királyné hatodik gyermeke, Ottó trónörökös testvéröccse.

Magyarországon egykoron nagyon fontos volt a címek és a rangok pontos használata. A két világháború között, amikor ennek szabályai a médiában is megjelentek, a szabályok nagyobb nyilvánosságot is kaptak.

Ifjabb Andrássy Gyula grófot 1920. január 12-én, egy harminc tagból álló miskolci küldöttség megkereste azzal a kéréssel, hogy képviselje Miskolcot az összehívandó nemzetgyűlésben. Andrássy nagyon meglepődött, mert nagyon váratlan volt a felkérés de kisebb hezitálás és gondolkodás után elvállalta, hogy képviselje a nemzetgyűlésben Miskolc városát. 1920. január 18-án, Miskolcon a Korona szálló (ma: Avas szálló) nagyterme adott otthont Andrássy programbeszédének. Miskolcon elmondott beszédét azért érdemes közelebbről megvizsgálni, mert a Tanácsköztársaság bukása után itt ismertette a politikai gondolatainak kifinomult apparátusát. Expozéjának első szakaszában determinálta a kialakult helyzetnek fontosságát, illetve, hogy miért fogadta el a felkérést.

A magyar trónörökös egy itthoni rádiókabaréban?! Elég abszurd ötletnek tűnik elsőre, de ha a publicitást nézem, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy a tömegkommunikáció értéksemleges és a hallgatók száma nyilvánosságot hozhat bármilyen témának. Múltkor úgyis megkaptam, hogy csak csínján bánjak azzal, hogy mi méltatlan a trónörökösnek és mi nem.

Az alábbi videón egy nagyon érdekes és meglehetősen tényszerű bemutató látható, hogy a Királyi Várpalota (alias "Budai Vár", csak "Vár") milyen "átépítésnek" és "restaurációnak" nevezett, pusztításon ment keresztül az elmúlt hatvan évben.

Jobboldali körökben nagyon gyakori téma, meglehet csak baráti-, vagy félig hivatalos beszélgetéseken, hogy mi volt a helyes magatartás 1944-45-ben? Folytatni kellett-e a háborút? Szükségszerű volt-e a nyilas puccs, törvényes volt-e a Szálasi-kormány, árulók voltak-e azok, akik letették a fegyvert és egyáltalán ki, mit és hogyan cselekedett akkor, és ezek alapján mi legyen a mérvadó, követendő magatartás ma is, amelyet követni kell, amelyet érvényesnek lehet tekinteni?

A Regnum! egy portál és egy közösség helye, amely szervező-, és tájékoztató erő szeretne lenni, lehetőségei és reményei szerint nemcsak az interneten. A Regnum! az első elvetett mag a saját államrendünkért folytatott küzdelemben. Fejlődni, építkezni, téglát téglára rakni, hogy a munkánk nem legyen hiábavaló. Ez a portál csak az első lépés, egy alapzat, és reményeink szerint egy stabil hídfőállás. Királyságban gondolkodunk - a jelenben élve. A királyságunkért cselekszünk, és teli torokból kiáltjuk, hogy mindenkihez eljusson: keresztény és monarchista akciót újra ebben a Hazában!