Confessio

Ha egy mondatban kellene válaszolnom erre a kérdésre, akkor a válaszom csupán ennyi lenne: Azért, mert katolikus és magyar vagyok, így ha akarnám, sem lehetne más politikai-világnézeti meggyőződésem anélkül, hogy katolikus hitemet és magyarságomat valamilyen szinten zárójelbe ne tenném. Ez pedig egyet jelentene a meghasonlással. (Országunk is azért pusztul egyre gyorsulóbb ütemben, mert meghasonlott önmagával [Mt. 12:25].) Írta: Magyar Sándor.

Dr. Lázár Zoltán, római katolikus vallású, 36 éves ügyvéd, Szolnokon él és itt is született. Hitvesével egy lánygyermeket nevel. Anyai ági felmenői jászok, apai ősei pedig székelyek. Családjában négy jogász is tevékenykedik, de feltűnően magas a művészek száma is. 2014 februárjától a Jobbik városi elnöki és megyei alelnöki tisztét tölti be. Politikusi ars poeticája az, hogy a helyes törekvések útján nincs hiábavaló fáradozás, nem létezik megoldhatatlan feladat, csak gyenge akarat vagy nem elég tiszta szándék.

Szentpéterszeg, Hajdú-Bihar megye egykori Bihar vármegyei részén fekszik. A Berettyóújfalui járásban. Csendes alföldi falu, lakói nagyobb része „elvándorló” dolgozók, főleg a szomszédos Berettyóújfaluba, Biharkeresztesre vagy Debrecenbe járnak, de van, még aki földművelésből vagy éppen állattartásból él. A községet a legutóbbi népszámlálási adatok szerint 1119 fő lakja. Itt indul egyéni önkormányzati képviselőjelöltként Kiss Gábor, vele beszélgettünk. Hogyan is lettél reformátusként legitimista?

A kérdés megválaszolását sokáig halogattam, mintha nem tudnék mit írni válaszként. Az igazság az, hogy ez persze csak nekem tűnik így, hiszen a királyság a normalitás. Ám mindig elfelejtem (vagy inkább szeretek nem rá gondolni), hogy ma Magyarországon a közjogi normalitás az közjogi extremitás, így igenis van mit mondani.

Régóta gondolkodom azon, mikor jött el a szellem történetében az a pont, amikor az ember elvesztette ösztönös képességét a helyes és a helytelen megkülönböztetésére.

Legalább egy hónapja gondolkodom ezen a kérdésen. Hogyan lehet megfogalmazni a megfogalmazhatatlant. Mindig csak egy gondolat jut az eszembe, amit még a nagyapám mondott süldő koromban: a szép az, amiről nem kell magyarázni, hogy szép. Magától értetődő. Írta: Szávoszt-Vass Dániel.

A királypárti gondolkodás, a legitimizmus az egyetlen politikai út, amit követni tudok, akarok. A jogfolytonosság – mint azt sokan tudják- 1918-ban megsérült, 1944-ben pedig megszakadt. Törekvéseim ezért egyetlen szóban összefoglalhatóak:restaurációt! Írta: Czeininger Tamás tanár.

Világra eszmélésem első pillanatától visszataszítónak találtam a tömegdemokráciát. Leküzdhetetlen undorral viseltetek azon berendezkedés iránt, melynek alapja, hogy két erkölcstelen (tehát ilyen-olyan előnyökért bármire kapható), politikailag beszámíthatatlan (vagyis – legjobb esetben is – súlyosan alulinformált) ember szavazata felülírja akár a legmagasabb kvalitású személyiség szavazatát.

Mindig is volt bennem egyfajta jobboldali, konzervatív orientáció és mindig is foglalkoztattak bizonyos kérdések: ha valóban egyenlőség van miért jár például olyanoknak több, akik még a jóval kevesebbre sem szolgálnak rá? Ha olyan fontos a szólásszabadság, miért vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet megkérdőjelezni, holott az teljességgel jogos lenne? Egyszóval eleinte inkább csak éreztem, később tudtam, hogy valami nincs rendben.

Azért jó, hogy az embernek van főszerkesztője (és egyáltalán: barátai), mert néha olyan első hallásra balga kérdéseket képesek neki feltenni, mint amit legutóbb megfogalmazott felém a Regnum!Portálé: „a királyság ügyének mikor és hogyan kötelezte el magát?”. Micsoda egy kérdés ez? – gondoltam magamban és bevallom, kissé még értetlenkedtem is. Kezdjem akkor Ádámtól és Évától? Rendben! Írta: Dr. Nagy Csaba Attila.