Jobb és bal

A gonosz legveszélyesebb fegyverei talán nem is a nyilvánvaló hazugságok, amelyeken a gondolkodó ember könnyedén átlát. Hanem azok, mikor a nyilvánvaló igazságok apró hazugságokkal keverednek. Ezek még a tiszta szívű embereket is gyakran megtéveszthetik. Így van ez a politikával is: napjainkra teljesen összekeveredett az, hogy mit is nevezünk bal- és jobboldalinak. Pártok, politikai csoportok teljesen önkényesen, öncélúan használják ezeket a fogalmakat megkeverve ezzel a sokszor még pallérozottabb elméket is. Éppen ezért gondoljuk úgy, nem árt tisztázni bizonyos princípiumokat és persze nem árt ezeket újra és újra átismételni. Így gondolkozhatott Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn, a kiváló osztrák monarchista gondolkodó is, mikor elkészítette az alábbi összefoglaló táblázatot, amely alaposan a helyre rak minden politikai irányzatot, kitérve azok vizsgálatának minden aspektusára.

Írta: Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn
Fordította: Pető Zoltán (előszó: Bérces Ádám)
 

RÖVIDÍTÉSEK: D = „demokrácia” (nemzeti demokrácia, radikális demokrácia, jakobinizmus)

NS= nemzetiszocializmus (Fasizmus)

SC= szocializmus, kommunizmus

Bal

Az individuum alá van vetve a többségi akaratnak (volonté générale). Egy egyszerű szám a „demokratikus folyamatban” (D), akit hozzá lehet adni, vagy ki lehet vonni. Megtestesítője és megszemélyesítője egy „vezér” (Führer, Duce, Vozhd) (NS) vagy egy képviselő (D). Az individuum semmi – a „nép” minden (D, NS, SC). Az egyén egyszerű összetevője a „kollektív tömegeknek” (SC).”Senki sem nélkülözhetetlen” (D). Az ember a pénztárca és a gyomor teremtménye (SC), a nemi szervek terméke (NS), vagy csak a hangja számít (D).

a) Rabszolgaság és Elnyomás

Az egyenlőséget rabszolgaság és elnyomás által érik el (SC). Az egyenlőség csak akkor lehetséges, ha elmozdítjuk a hegyek csúcsait és feltöltjük a völgyeket. Az irigység nagyarányú mozgósítása azért, hogy egyenlőséget valósítsunk meg adózás által (D) vagy elkobzás révén (SC) és honosítással (SC, NS).

b) Identitás (Azonosság)

A tanulatlanok és a tapasztalatlanok politikai egyenlősége (D), a nyelv, szokás, életmód azonossága (D, NS) a faj azonossága (NS), az osztály azonossága (SC- Elméletben).

c) Mennyiség-elvűség

A morális konklúziók a sokaság morális vagy intellektuális hajlandóságaiból következnek (D) választásokon, népszavazásokon, szavazásokon, nemek vizsgálatán keresztül.

Az állam mint ultima ratio amelynek célja önmagában van:

Monolitikus struktúra (centralizált, egyesített állam), az uralkodók, vezetők, diktátorok, vagy a parlamenti többség abszolutizmusa (D, NS, SC). „Politika.” Az állampolgár az állam alattvalója (szolgája, rabszolgája.) (NS, SC).

Az „állam érdeke” átveszi a köz boldogságának helyét.

Centralizáció, állam-központúság, geometrizmus és azonosság-elvűség az adminisztrációban (D, NS, SC). Minden személyes szféra, minden „privilégium” ellenzése.

Különbözőnek lenni bűnné válik. (D, NS, SC).

Struktúra: Rendek helyett „osztályok”. Tendencia az amorf, vagy a statikus felé, egalitarizmus vagy identitás-mánia, vagy pedig törekvés egy új kasztrendszer irányába. Tömegmozgalmak: az ösztönök és az érzelmek dominanciája. Bürokratikus reakciók a káosz és anarchia felé irányuló tendenciákra.

Egy nemzeti rend nacionalizmusa (D, NS) vagy rasszizmus (NS): teljes egység az állam keretin belül. Antinomikus reakciók: Internacionalizmus, szürke, világméretű egyformaság. (D, SC).

Mind valamilyen rosszindulatú vonatkozást társít az Egyházhoz, (Az állami ellenőrzés alá kényszerített Egyház „Jozefinista” intézménye) vagy az Egyház üldözése az „elválasztás” jogcímén. A vallást először eltávolítják a közterekről, majd az iskolából, végül a nyilvánosság egyéb fórumairól is. Az állam nem tolerál más isteneket magán kívül. (D, NS, SC).

Minden probléma, az egyének és csoportok minden ügye, minden esetben a központi kormányzat hatáskörébe tartozik, amely nem tolerál semmilyen autonóm lépést. Minden magán és helyi érdekeltségnek vége, vagy legalábbis próbálják elnyomni ezeket. Minden „kisebbség” és különbözni vágyó csoport elnyomása. (D, NS, SC).

Utópizmus. Arra irányuló nihilisztikus tendencia, hogy újrateremtsék és átszabják az emberi tevékenység minden formáját egy totális forradalom tabula rasa-ja után. (D, NS, SC). Teljes tervezés és „társadalom-mérnökség”, a gyökértelenítés metodikája. Geometrizmus és szimetrizmus az organikus növekedés helyett. Az élet, mint egy „matematikai formula.” Várakozás a társadalmi és technológiai paradicsom eljövetelére a forradalmak poklai után. (NS, SC), áldozathozatal a jövő generációk érdekében, vagy a végtelen, evolúciós, humanitárius „fejlődés” mentén (D).

Az egyén anyagi biztonsága teljes egészében a gondoskodó állam kezében nyugszik, amely központosított kormányzati tevékenység által igazgatja azt. A „jólét” a nép ópiuma és a hideg vagy meleg totalitarizmus eszköze. Az irányítás a védtelen egyén „gyenge pontjaira” irányul: öregség, munkanélküliség, betegség. Gyakorlati összefüggés a gondoskodó állam és a szocializmus között (D, NS, SC).

Jogi pozitivizmus. A „törvény” a győzedelmeskedő ideológia szolgálatában. A törvényeket „készítik”. Az igazságot előírják és létrehozzák, ahelyett, hogy a keresnék és megtalálnák. (D, NS, SC).

Arra irányuló törekvés, hogy minden más nemzetet a saját képükre formáljanak. Állandó keresztes hadjáratok, amelyeket az (általában tudat alatt működő) strukturális formák imperializmusa motivál. (D, SC). Helyi keresztes hadjáratok az „elnyomottak” és más „leigázott kisebbségek” felszabadítására, „demokrácia” (Wilson, Lloyd George, Roosevelt), a nemzeti szocializmus és kommunizmus akárcsak a modern „iszlámista mozgalmak” a Djihad-ok, „szent háborúk” elkötelezettjei.

Egyenlő oktatás a „mindenki számára” uniformizált séma szerint, így erősítik a legrosszabbakat és gyengítik a leginkább tehetségeseket. Az oktatás állami monopóliuma, amely nemcsak oktatni, hanem nevelni is szeretne, így folyamatosan összeütközésbe kerül a szülők jogaival. Eljelentékteleníteni vagy teljesen megszüntetni a vallási oktatást. (D, NS, SC).

Egyrészt paleo-liberalizmus, amely ahhoz vezet, hogy a vagyont nagyon kevés, hacsak nem „egyetlen” kézben összpontosítsa (monopóliumok), amelyeket kisajátíthatnak vagy irányíthatnak a totalitárius államok, és csak névlegesen maradnak „személyes tulajdonok” (D, NS) másrészt államkapitalizmus (szocializmus), ahol minden tulajdon az államé. A pénzforgalmat teljes mértékben az állam irányítja (SC), (néha rendszabályokat hoznak a nemesfémek és a fémpénz magántulajdona ellen). A pénzmegtakarító polgár kirablása infláció vagy alattomos kisajátítás formájában, a mértéktelen adózás által.

a) Nemek: egyenlők.

b) Család: relatív és horizontális (így kialakulnak a „generációs szakadékok”).

Relativizmus a társadalom „homokdomb-szerű” koncepciója miatt egyszerre individualista és kollektivista: sok homokszem, egy domb.

Társadalmi kohézió, emberi összetartozás

Erő. (Tiszta hatalom, terror).

Jobb

Mással összemérhetetlen sorssal bíró személy, egyszeri, Isten képére teremtetett, Istennek felelős, halhatatlan lélekkel megáldott. Egy „szívvel” és „értelemmel” felruházott teremtmény (a ráció a bölcsesség és a tudás megvalósítására törekszik). Az eredendő bűn által meggyengített, de nem pusztán a „környezet terméke.”

a) Szabadság

Az „Egyenlőség” csak „adminisztratív egyszerűsítésként” és mások felé gyakorolt testvéri attitűdként fogadható el, de csak azért, mert sohasem tudhatjuk pontosan, hogy ki a kiválóbb kinél, ki az, aki közelebb áll Istenhez, aki teljes igazság egyedüli birtokosa.

b) Különbözőség

A különbözőség szeretete, öröm érzése a teremtés formáinak gazdagsága miatt.

c) A tökéletesedés és a kiválóság felé irányuló erőfeszítések

A „mindenki királyi papságának” realizálása.

Timokrácia.

A szabadság és az emberi méltóság őre:

„Vegyes kormányzat” belső egyensúlyokkal ellátva. Törekvés a „patriarchális” (vagyis örökletes) monarchia felé. „Államférfiúi” magatartás. Az embereket mindig megkérdezni a vágyaik felől, és ezt komolyan is venni, de anélkül, hogy mindezt ultima ratio-ként kezelnénk. Nincs semmi a tudás, az ész, és a tapasztalat előtt. Elsősorban a minőség primátusa mennyiséghez képest. Az adminisztráció elitisztikus, nem politikai karaktere. Az állam és az egyház, az állam és a társadalom különválasztott entitások – de együtt is működnek. Az állam a közös jó szolgálatában áll, az emberek valódi érdekeinek szolgálatában. A föderális princípium és a személyes szabadság a struktúrák és a funkciók útjelzői.

Patriotizmus és szupranacionalizmus. Egység a sokféleségben.

Az állam és az egyház elválasztott, ugyanakkor egyenlő felekként működnek együtt a társadalmi élet minden olyan területén, ahol kölcsönös megértésük és kollaborációjuk elkerülhetetlen (iskola, törvényhozás, a hadsereg lelki gondozása, a rabok, a kórházi betegekkel törődés, törődés bizonyos művészeti kincsekkel). E feladatok megvalósítása a különböző egyházak közötti (vagy nem keresztény felekezetek közötti) kooperáció által (a tapasztalatok szerint) éppúgy végrehajtható, mintha csak egyetlen ilyen lenne.

A szubszidiaritás alapelve. Az államban és a társadalomban a nagyobb (magasabb) egység csak akkor válik aktívvá és akkor fejt ki hatást, mikor a kisebb (alacsonyabb, közvetlenebb) már nem tudja kezelni a problémákat: ahol a személy már képtelen megoldani a helyzetet, a család lép akcióba, ha a társadalom erőtlen, a kisebb majd egyre nagyobb politikai egységek játszanak szerepet. Kis „királyságok” létrehozásának szükségessége, ahol a személy szuverén lehet.

Növekedni a tradíció fényében. (Tradíció nélkül nincs fejlődés, csak végtelen új kezdetek a nulláról.) Az organikusan kialakult intézmények tisztelete. Fejlődés hozzáadás, korrekció, adaptáció által. Teljes elfogadást mutatni az ember nagyszerű tulajdonságai, de éppígy a határai iránt is. A „Szuverén” objektív és gondolatgazdag hozzáállást jelent az élet „organikus koncepciója” tekintetében.

„Társadalmi biztonság” az általános jólét által, és a személy függetlenségének elismerése. Ideális feltételek a tulajdon megszerzése és fenntartása szempontjából, amely a „szent” kivételével elidegeníthetetlenül szükséges a szabadság megvalósításához. A pénzügyi-anyagi válság esetén a személy alapvető segélyforrásait a család segítsége, az együttműködő szervek, a szakmai társaságok, és a jótékonyság biztosítja. Az állam csak akkor lép közbe, amikor már minden más ágens kudarcot vallott. Elősegíteni a természetes erényeket, megtakarítás, előrelátás, tervezés.

A törvénykezés, a jog, a bíráskodás a természetjogon alapul, a Kinyilatkoztatáson, a hagyományon, az intelligens különbségtevésen. Mottó: suum cuique.

A tény elfogadása hogy a nemzetek különböznek, néha radikálisan különböznek egymástól, ezért különböző tradícióik, intézményeik és álmaik vannak. Mindemellett: a különbségtevés a különböző nemzetek politikai géniusza és a politikai-ideológiai aberrációk között, amelyek a világ jó rendjét fenyegethetik.

A természetes aristoi princípiuma. Intellektuális-morális különbségtevés, megerősítve azzal, hogy a tehetségesebbek és dolgosabbak társadalmi felemelkedését biztosítjuk. Oktatás és nevelés egy teljes és nemes élet számára. A szülők jogainak elismerése. A vallásos oktatás fontossága. Nyilvános, magán és/vagy testületi nevelés.

Szabad piaci gazdaság, a szabad verseny biztosításával, de ez kiegészül a fogyasztó szabad választásának védelmével is. Érzékelhető (nem jelentéktelen) beavatkozás az Állam részéről hogy a szabad versenyt életben tartsuk. A munkások érzelmi kötődése a vállalathoz, - kötődés hozzá és büszkeség vele kapcsolatban. Lehetőség a tőke összegyűjtésére. A valuták abszolút stabilitása.

a) Nemek: Itt is az alapelv: „mindenki tegye meg a kötelességét.”

b) Család: Vertikális, így dinasztikus érzések kötik egybe a generációkat. Abszolút. A család, mint a társadalom és az állam sejtje. Szintén a személyiség kifejlődésének kerete. A családoknak különböző személyisége van.

Autoritás. (Közvetlen de benső kötelékek, nincs külső nyomás).