Ha a köztársasági modell szánalmasat bukik is, akkor is ragaszkodnak hozzá - Interjú az 'Őrült Monarchistával' - II. rész

Az egyik legismertebb monarchista blogger az éterben kétségtelenül a texasi 'Őrült Monarchista' (The Mad Monarchist), aki igen nagyszámú bejegyzéssel örvendezteti meg olvasótáborát minden hónapban. Az igényes írások több kategóriába oszthatóak, monarchákról, monarchistákról, országokról és őt érdeklő politikai eseményekről tudósítanak. Magyarországgal, a magyar monarchistákkal is több ízben foglalkozott, legutóbb Lehár Antal báróról és Rakovszky István miniszterelnökről hozott le bejegyzéseket. A Regnum! Portál nevében v. Uhel Péter Ágoston kérdezte a bloggert, most az interjú második részét közöljük itt.

R!: Emelkedik ön szerint a monarchista alternatíva népszerűsége? Avagy sötétebbek a kilátásai?

MM: A legtöbb rövidtávon szemlélt esetben a kilátások pesszimisták. Az emberek egyszerűen agymosottaklettek. Még ha a köztársasági modell szánalmasat bukik is, akkor is ragaszkodnak hozzá. Ám hosszútávon optimista vagyok, mert a monarchia a kormányzás természetes formája és előbb-utóbb, még akkor is, ha egy teljes összeomlás kell hozzá, az emberek vissza fognak térni hozzá. Vannak helyzetek ma, ahol számos okunk van remélni, de általánosságban a republikánus mentalitás nagyon erős. Még számos monarchiában is, az emberek republikánusként gondolkodnak.

R!: Az ön véleménye, mint pán-monarchista a jelenlegi monarchista mozgalmakról az, hogy bármi inkább, mint a köztársaság és gyakran ír e mozgalmakról és összes trónkövetelőikről. Meg tudna nevezni egy mozgalmat/szervezetet mely ön szerint a legközelebb áll ahhoz, hogy elérje célját? Másokat esetleg, akiket hatékonynak talál monarchista munkájukban?

MM: Az én tapasztalatom az, hogy monarchista mozgalmak vagy szervezetek nem szoktak oly szörnyen hatékonyak lenni. Abban a néhány esetben, amelyben megtörtént a restauráció ez egyéni kezdeményezésnek vagy egy bizonyos trónkövetelőnek volt köszönhető. Ám Ausztráliában a monarchista mozgalom sikeresen megvédte a monarchiát, és úgy érzem sikeresen tette monarchistábbá az ifjabb generációt, mint szüleiket. Szerbia és Montenegró is közel került a restauráció céljának az eléréséhez, különösen Montenegró. A portugál monarchisták is rendkívül keményen dolgoztak eddig, és sikeresen toboroztak fiatalokat a mozgalmukba.

R!: Úgyszintén, melyik országokban gondolja, hogy a köztársasági hatalom a legerősebb (volt monarchiákra gondolok)?

MM: A legtöbb, sajnos, nincs közvetlen veszélyben, de Franciaország kitűnik, mely nem olyan meglepő. Sikeresen összekapcsolták az emberek fejében a köztársaságiságot és a nacionalizmust és a vitatott trónöröklési kérdés is kedvez nekik. Vannak persze még monarchisták, de egy kicsi, megosztott kisebbséget alkotnak. Másrészről a köztársaság olyan szinten bevette magát az emberek fejébe, hogy azután is ragaszkodnak hozzá, miután többször le kellett váltani azt.

R!: Miért gondolja, hogy az arab világban tavaly végbement felkelések során oly kevés figyelmet szenteltek a monarchista alternatívának? Még olyan országokban is (pl. Líbia) ahol a tüntetők a trónörökös képével a kezükben sétáltak kevés figyelem esett erre és semmilyen közvetítés nem történt. Ehelyett amire ők (a döntéshozók) számíthatnak egy, az előzőnél is nyugatellenesebb kormány lesz (pl. Egyiptomban).

MM: A fősodratú média soha nem fog egyetlen egy monarchista mozgalomról sem közvetíteni egészen addig, amíg ténylegesen meg nem koronáznak egy királyt. Egyszerűen magával az ideával szemben előítéletesek. Az „arab tavasz” nem hozott jót a monarchiák számára. Egy sem bukott meg, de egyet sem állítottak helyre és néhányat súlyosan megrázott. Egy komoly gond, hogy számos volt királyi családnak beépített ellenségei vannak mindkét oldalon. Túl sokszor látunk országokat kettészakadni militáns nacionalisták és vallási fundamentalisták között. A világ más tájain ezek talán támogatnák a monarchiát, de Észak-Afrikában és a Közel-Keleten ez sokszor nem így van. A fundamentalisták egy teokráciát szeretnének a monarchia helyett és a radikális nacionalisták gyakran gondolnak haraggal a volt királyi családukra, azok külföldi kapcsolatai miatt. Olyan helyeken, mint Líbia és Egyiptom például a királyokat azzal vádolták, hogy túl barátságosak a britekkel, ezért a nacionalisták nem bíznak bennük. Ez teljesen álszent, hiszen mindegyiknek megvan a maga külföldi támogatója természetesen, de ezt a történetet tanították hinni az embereknek.

R!: A vége felé közeledve halljunk valamit önről. Az elején azt mondta, hogy vannak információk, amiket nem oszt meg mással. Mi az oka ennek? Voltak rossz tapasztalatai kortárs monarchista szervezetekkel? Valamint mi az, amit el tudna magáról mondani nekünk?

MM: Azok az információk, amikről nem beszélek a lakhelyem (biztonsági okokból) vagy az egészségemmel kapcsolatos dolgok (ami pedig nem tudom elképzelni, hogy bárkit is érdekelne), és ezeket szerintem mindenkinek privátként kéne kezelnie. Ha bármi másról van szó, akkor nyitott könyv vagyok, de a leghalványabb ötletem sincsen, hogy ki találna érdekesnek bármilyen velem kapcsolatos információt.

R!: Nos van egy dolog, amit mi mindig is érdekesnek találtunk: hogyan tud ennyi bejegyzést, negyvenet-ötvenet egy hónapban, írni a blogjára? Ezek ráadásul minőségiek is, hogyan csinálja? Tekintve, hogy van egy-két másik webnaplója is, önnek folyamatosan a képernyő előtt kell ülnie.

MM: Istenem, dehogy! Utálok asztalnál ülni és nem is tudom sokáig csinálni anélkül, hogy ki ne mennék a szabadba, csak, hogy érezzem a Napot az arcomon és valami „valóságost” lássak. A bejegyzésekkel kapcsolatos módszerem az, hogy előre tervezek. Nem mindig vagyok annyira fegyelmezett ezzel kapcsolatban, amennyire kéne, hogy legyek, de amikor leülök írni akkor igyekszem több cikket megírni egyszerre, hogy előre készek legyenek és kint lehessenek a blogon a tervezett napon míg én más dolgokat intézek. A Mad Monarchist az egyetlen blog, melyet naponta frissítek és még akkor is, ha idő előtt próbálok megcsinálni dolgokat, félre kell tennem egy-két napot egy héten, hogy utolérjem magamat, ekkor képeket vagy videókat teszek ki. Vagyok viszont annyira szerencsés, hogy olyan helyzetben vagyok, hogy saját magamnak osztom be az időmet és független vagyok. Más módon biztos vagyok benne, hogy nem tudnék ennyit csinálni.

R!: Végezetül, zárásként: hadd kérdezzem a Magyarországhoz való kapcsolatáról, hiszen nagyon sokat tud a Magyar Királyságról és az ellenforradalmárainkról. Ismert valakit is Magyarországról? Mi a véleménye hazánkról, különösen a Magyar Királyságról? Ki a kedvenc magyar királya? Érdekel különösebben Magyarország történetének valamely fejezete, esetleg a magyar-amerikai kapcsolatok? Lépést tart a kurrens magyar vagy közép-európai eseményekkel?

MM: Valamelyest már általános iskolás fiú korom óta érdekelt Magyarország, mióta elolvastam Kate SeredytőlA fehér szarvast (The White Stag, 1937), ami egy gyermekkönyv Magyarország államalapításának mítoszáról, legendájáról. Az a magyar, akit a legjobban ismerek vadászvezetőként dolgozott egy tanyán, nem messze az én lakóhelyemtől és a kommunizmus elől menekült ide. Hasonlóak a nézeteink az amerikai politikáról, de rendkívül eltérőek a magyarról (és a vallásról), de ő segített nekem jobban megérteni az országot. Soha nem voltam még ott, de csupán néhány hete a kereszttestvérem és a mostoha-unokahúgom meglátogatta Magyarországot és szerették. Ami a kedvenc magyar királyomat illeti, volt számos nagyság, és ugye, nagy mennyiségű múltat kell lefednünk. Soha nem tudnék csupán egyet megnevezni. A koraiak közül természetesen Szent László király nagyszerű volt és az ember nem tud egy akkora nagyságot, mint III. Béla király nem tisztelni. Vele kapcsolatban azért is részrehajló vagyok, mert III. Edvárd angol király egy őse volt, aki szerintem az egyik legnagyobb angol király volt. Ezen túl még Nagy Lajos király igen nagyszerű volt és a Habsburgok közül Mária Terézia királynő volt a legjobb véleményem szerint.

Ami a jelenlegi eseményeket illeti, azokat nem tudom oly mértékben követni, mint szeretném, hiszen nem beszélem a nyelvet, de még ez is egy dolog, ami megigézett Magyarországgal kapcsolatban: Magyarország és a magyar kultúra egyedisége. Egy majdnem teljesen körülölelő szláv tengerben a magyarok teljesen különbözőek és nem hasonlítanak semelyik más néphez sem. Az egyedi és eltérő magyar nemzet és kultúra fönnmaradása mindig is figyelemre méltónak tűnt nekem és szerfelett lenyűgöző. Ez az egyik legnagyobb aggodalmam Magyarország Európai Uniós tagságával és az üvegbura alatt használatlanul veszteglő, egyszerűen szent és történelmi ereklyeként mutogatott Szent Koronával kapcsolatban. Különösen a globalizmus ezen korszakában a magyaroknak egyre éberebbnek kell lenniük, hogy fenntartsák és megvédjék saját kultúrájukat és nemzetüket, hiszen nincsen más, ahhoz fogható a Földön. A köztársaság alatt Magyarország túl sok mindenről mondott le.

Az emberek figyelmét föl kell hívni erre a tényre és arra, hogy valaha a magyaroknak milyen dicsőségben volt részük és a királyság helyreállítása nélkülözhetetlen ehhez, hiszen egy élő kapcsolatot teremtene azzal a múlttal, amikor Magyarország még vagyonosabb volt mint Franciaország vagy Anglia és magyar seregek vertek vissza oly erős ellenségeket mint az oszmán törökök és a mongol hordák. Európában ennek sokan ellent fognak állni természetesen, de ezt figyelmen kívül kell hagyni. Bennük még annyi sincs meg, hogy hálásak legyenek azért a tényért, hogy az európai civilizáció valószínűleg ma nem létezne, ha Magyarország nem verte volna vissza az egyik megszállót a másik után. Európának még szüksége lehet Magyarországra a jövőben.