Miért vagyok monarchista? - IV.

A királypárti gondolkodás, a legitimizmus az egyetlen politikai út, amit követni tudok, akarok. A jogfolytonosság – mint azt sokan tudják- 1918-ban megsérült, 1944-ben pedig megszakadt. Törekvéseim ezért egyetlen szóban összefoglalhatóak:restaurációt!

Írta: Czeininger Tamás tanár.

Mivel jelenlegi államformánk egy baloldali államforma – köztársaság – nem nyugodhatunk ebbe bele. Persze nem fegyverrel vagy egyéb erőszakos módon kell helyreállítani ezer éves államformánkat, hanem a meggyőzés, a felvilágosítás és főként az imádság útján. Hazánk jelenlegi helyzetében látható legjobban, hogy a köztársaság és annak elnöke, elnökei politikai játékszerek csupán. Viszont a királyság az szakralitás, stabilitás, történelem, középpont és ezért igazodási pont minden magyarnak. Korlátozott, cenzusos alapokon nyugvó parlamentáris demokrácia. Keresztény állam, és mert keresztény ezért egyben a szabadságot is jelenti.

Még 1981-ben kezdődött az én történetem: menyasszonyom említette, hogy egy pécsi könyvtárban ráakadt Lajos Iván által írt IV. Károly című könyvre. Nos, ez akkor azért volt számomra fontos, mert kb. egy éve tértem meg, azaz lettem hívő keresztény. Addig nem volt semmilyen világnézetem. A katolikus családom és a rokonság nem gyakorolta sajnos a vallását. A szélsőbaloldali KISZ meg a véres múltú és az akkor még mindig keménykedő MSZMP-től viszolyogtam. Műszaki világban dolgoztam akkor egy pécsi tervezőirodában, az ott el-elhangzó csendes rendszerkritikára fogékony voltam. Nos és ekkor,,jött’’ az említett könyv.

IV. Károlyról addig annyit tudtam, mint más átlagos 21 éves, nagyon keveset. Egyszer nagypapám könyvei között találtam egy régi újságot és abban láttam a királyi párt közvetlenül a budai koronázás után. Nem is a király inkább a felesége, Zita királyné ragadta meg figyelmemet. Ez a bizonyos újság 1935-ös kiadású volt. 1910 és 35 közötti sajtófotókkal volt tele. Szóval Zita királyné szépsége elbűvölt. Pár lappal arrébb pedig Károly király a ravatalon, című kép ragadta meg figyelmemet. Meg az a pár sor, hogy,, …száműzetésben meghalt.’’ Micsoda, száműzetésben? De hát miért? – gondoltam magamban.

Tehát Lajos Iván könyve nagy lökést adott Károly király és úgy általában a királyság, mint állameszme, mint államforma jobb megismerése felé. Taszáron ahol a felesleges sorkatonai szolgálatomat töltöttem már, mint királypárti hirdettem is az eszmét. Oltár és trón! No, aztán a Bibliám miatt nagy bajba is kerültem, de Isten a tenyerén hordott. Megtapasztalhattam az Evangélium igazságát, hogy,, Aki meg vall engem az emberek előtt, azt én is megvallom…” (A büntetés valóságos csoda, de erről talán még sem most és itt szólnék.) 1984-ben leszereltem, majd családalapítás, főiskola, teológia, egyetem és tanítás.

Talán 1985-ben kezembe került –egy szombathelyi antikváriumban- egy másik nagyszerű munka; gróf Apponyi Albert emlékiratai. A könyvtől (bár ez már a korábbi években is meg volt) az arisztokrácia tisztelete erősödött meg bennem. Leszerelésemet követően már nem a műszaki világba helyezkedtem el, hanem egy szent életű volt apáca által vezetett házi gondozáson lettem ápoló egy évig. Itt számos idős emberrel kerültem kapcsolatba, akik pl. személyesen ismertek néhány híres főnemest. Így találkozhattam – és ápoltam- gróf Zichy Domonkos gépészét, báró Biedermann Rezső agronómusát, gróf Széchenyi Bertalan belső cselédjét, herceg Esterházy Pál egyik külső cselédjét. Anyósom által megismerhettem a Batthyány grófok csákánydorszlói életét hisz édesapja ott volt uradalmi gépész. Szóval életembe beszivárgott a tekintélyelvűség. Az említett arisztokraták sok embernek adtak munkát és így a megélhetését biztosították. Viszont itt másról is szó van, iskolákat alapítottak, gyógyszertárakat hoztak létre, szegény sorsú gyerekeket támogattak, fiatal tehetséges művészeket segítettek és templomokat renováltattak, tartottak jó állapotban, mint kegyurak, hitbuzgalmi egyleteket hoztak létre, egyházi lapokat alapítottak, stb.

A vallási és politikai hitvallásról kicsit bővebben. Amikor először készítettem riportot egy igazi, született arisztokratával, nevezetesen Batthyány Ludovika grófnővel Németújváron, akkor éreztem a rendkívüliséget. A hétköznapok fölé emelkedő mély vallásosságból, a génekből fakadó rendkívüliség és persze kedvesség és minden mesterkeltségtől mentes előkelőség tapintható volt. Az idős méltóságos asszonyt nemcsak a szentéletű édesapjáról, Boldog Batthyány-Strattman László hercegről, a szegények orvosáról, hanem a főnemesség egykori életéről és különösen a család koronás királyhoz fűződő kapcsolatairól kérdeztem. Nagy szeretettel beszélt Károly királyunkról, akivel személyesen is találkozott még kislány korában. Kedves, jó humorú embernek ismerte meg minden apostoli magyarok királyát. A grófnő édesapja Boldog László dr. a herceg, királytiszteletre tanította népes családját. Más főnemesi rangú hölgyekkel és urakkal történt beszélgetések tovább erősítették bennem a királyság iránti tiszteletet. (Találkoztam fiatal arisztokrata sarjakkal is. Egy kissé mást tapasztaltam, mint az idősebb korosztálynál, sajnos.)

Mivel 1989 óta tanítok történelmet és hittant iparkodom a kommunisták és a nácik által befeketített főnemességet a diákság fejében helyretenni. Hittanórán is vannak olyanok, akiket fel lehet hozni, mint példaképek. Olyan nagy magyarokat, akik egész életükön keresztül szolgálták Istent és az Egyházat, a királyt és a hazát. Remek példa erre három elfeledett történelmi óriásunk; gróf Esterházy Miklós nádor és gróf Koháry István országbíró, gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspök, akik a hűség példaképei voltak!

Madarat tolláról embert barátairól! Tartja egy közmondás. Hozzátehetjük; embert tisztelőiről is fel lehet ismerni. Számomra ez nagyon fontos példa. Nos, álljon itt egy lista, akik nekem további erősítést jelentettek a legitimista gondolkodásomban, Boldog Károly király tiszteletében.

Boldog dr. Batthyány Strattmann László herceg, Boldog Apor Vilmos báró, a győri püspök, Boldog Salkaházi Sára szociális testvér, tiszteletre méltó gróf Esterházy János felvidéki politikus, tiszteletre méltó Mindszenty József bíboros, érsek, hercegprímás (Boldog IV. Károly tiszteletére felépített zalaegerszegi templom alapítója) és tiszteletre méltó Slachta Margit apáca főnővér.

Valamint még; Gróf Apponyi Albert, minden idők legműveltebb politikusa, gróf Sigray Antal a becsület politikusa, (Zita királynénk szerint a leghűségesebb magyar), gróf Mikes János szombathelyi püspök, Zichy János volt vallás és közoktatásügyi miniszter, Zichy Lujza grófnő a pécsi oltáregylet elnöknője, gróf Zichy Gyula pécsi püspök, a későbbi kalocsai érsek, báró Lehár Antal ezredes, a híres zeneszerző testvére, gróf Károlyi József (Károlyi Mihály ellenfele), gróf Zichy Aladár a tiszteletreméltó nagy Zichy Nándor gróf fia, Pallavicini György őrgróf a Kettős Kereszt Vérszövetség elnöke, gróf Pálffy János, a KDNP alapító elnöke, ifj. Andrássy Gyula gróf, az O.M.M. külügyminisztere, Odescalchi hercegné, a Szent Korona szövetség elnöke, gróf Cziráky József dénesfai földbirtokos, gróf Pálffy Géza, gróf Széchényi György és még sokan mások.

A felsoroltak többsége arisztokrata volt. Azonban a középnemesség és a polgárság soraiból is szép számmal találhatóak legitimista gondolkodók; pl.: Rakovszky István az országház elnöke, dr. Beniczky Ödön belügyminiszter, Pethő Sándor újságíró a Magyar Nemzet alapítója, dr. Molnár Kálmán a közjog professzora, dr. Timon Ákos jogtörténész, dr. Baranyay Jusztin ciszterci szerzetes, egyetemi tanár, Vázsonyi Vilmos szakminiszter, Huszár Károly miniszterelnök és természetesen a már említett pécsi dr. Lajos Iván, IV. Károly életrajzírója. Voltak elvi legitimisták is, akik a restaurációs kísérletekben tevőlegesen nem vettek részt nem voltak Karlisták, tehát nem tartoztak az aktív legitimisták közé. Ilyenek voltak például, gróf Benyovszky Móric baranyai főispán, herceg Esterházy Pál dr., hazánk leggazdagabb (és legműveltebb) embere, Rott Nándor veszprémi püspök, herceg Lónyay Elemér földbirtokos.

Az említett férfiak és nők közös jellemzője, hogy tisztelték és szerették Boldog IV. Károly királyunkat. Tehát amennyiben ilyen tekintélyes és nagy tudású és többségükben mélyen vallásos emberek kitartottak a koronás fő mellett, én is hirdetni fogom Boldog IV. Károly és a királyságunk nagyságát. Felsorolt nagyjaink többségükben aktív szerepet játszottak a visszatérési kísérletekben is, majd támogatták Ottó főherceget, az uralkodó legidősebb fiát. Valamennyien antikommunisták és – majd – antinácik is voltak. Valamennyien Trianont nemzetgyilkos diktátumnak tekinteték. Elutasították az ateista köz és magánéletet és túlnyomó többségük feddhetetlen életet élt. Közülük sokakat internáltak a kommunisták vagy menekülniük kellett a vörösök elől 1919-ben. A szélsőbal után 1944-ben a nácik következtek, ekkor sok legitimista került koncentrációs táborba, s akik ezt túlélték 1945/46-ban a kommunista rémuralom valamelyik Gulág táborában fejezték be életüket (Lajos Iván szép példa erre). Sokan kerültek az ÁVO börtöneibe, de még többen választották a nyugati emigrációt.

A felsoroltak többsége – ha nem is mindenki- számomra példakép. A mai társadalom ezeket a hölgyeket, urakat nem ismeri. Azok a baloldaliak, akik ismerik a felsoroltakat, de el nem ismerik nagyságukat, azok egyszerűen labancnak nevezik őket. Amennyiben pl. Boldog Batthyány herceg vagy Mindszenty érsek vagy Apponyi gróf "labanc", akkor én is az vagyok!

Csak a korlátozott demokráciát tudom elfogadni, valami olyasmit, amit ifj. Andrássy gróf javasolt még 1908-ban. Korunkban is, ha valaki analfabéta, az egy szerencsétlenség, de akkor ne lehessen választópolgár automatikusan. Műveltséghez, diplomához legyen kötve a választójog. Kell több párt, de korlátot kell szabni a pártalapításban is.

Csak is a királyság a magyarság számára a megfelelő államforma. Hisz a köztársaság egy baloldali államforma. (Éppen most látható, hogy a köztársaság és annak elnöke a napi politika játékszere.) A működő, a tekintélyelv alapján álló és szigorúan a keresztény vallás és azon belül is az Egyház tanítása alapján álló királyságot tudok elképzelni - legitim királyságot, természetesen.

Mi, akik hívő emberek vagyunk, mi vagyunk az igazi jobboldaliak. Sőt a „legszélsőségesebb szélsőjobboldaliak”. Mi próbáljuk megélni, hirdetni Jézus szeretetét. Jézus Krisztus szeretet parancsánál nincs jobb és több. Aki ezt el nem ismeri az tőlünk illetve tőlem balra áll. Az igazi konzervatív, jobboldali naponta imádkozik, olvassa a Szentírást és gyakorolja a szeretetet. Az alkoholnak nem rabja, általában nem dohányzik, trágárul soha nem beszél a más véleményen lévőt, így a baloldalit sem robbantja fel, üti le, üvölti le a haját stb. Mert a jobboldali – tehát a hívő ember – szabad! Nem él különféle szerekkel, mert nincs rá szüksége. A jobboldali jelmondata: ISTEN - KIRÁLY – HAZA. Tehát Oltár és Trón szövetsége. Hit, remény, SZERETET!

Vallom az ökumenikus nyitottságot is, sőt iparkodom megélni, de a szinkretizmusnak már ellensége vagyok. Az igazi jobboldali nem tud gyűlölni. A gyűlölködés a baloldaliság ismérve.

Hívő édesapa és hívő édesanya szerelem és szeretet kapcsolata. Az így felnövő gyermekek harmóniát tapasztalnak, nyugalmat és békét. Az esti imádságok, amiket a hagyományoknak megfelelően az apa vezet és a Biblia olvasása, beépülnek a gyerekek lelkébe. Minden híres személy például Apponyi Albert, Zichy Nándor, Eötvös József báró, II. Ottó örökös magyar király a család meghittségéből a mély vallásosságból táplálkozott felnőtt korában. Említettek gyermekkora a kereszténység megéléséről szólt. A szülők példaadó hite és szeretete a boldog gyermekkor kulcsa. S persze a gyerekekkel való játék, hancúrozás, a picikkel eltöltött idő, a picikkel játszó szülők. Nevetés, tisztaság, szeretet az eredménye a HŰSÉG.

A baloldaliság véleményem szerint egy nagy tégely benne mindenféle „izmussal”. Mindazok, akik nem a valláserkölcs alapján állnak, akik nem élnek imádkozó életet azok lényegében baloldaliak. Ők ateisták valamennyien, bűnösök. Sajnos még azok is, akik olykor eljárnak a templomokba, székesegyházakba, kápolnákba, zsinagógákba, mecsetekbe. Mert akik a felsorolt eszméket követik azok nem hívő emberek. Legfeljebb külsőségekben viselnek vallásos jelképeket. Viszont a krisztusi szeretetet nem élik meg, nem imádkoznak másokért, nem elmélkednek, és nem folytatnak karitatív munkát, sőt, a LECTIO DIVINAT nem élik. A baloldali emberek – állítom- nem boldog emberek. Örömeik vannak, de az igazi boldogságot nem ismerik. Kereső emberek, mi pedig a bűnt gyűlöljük, nem a bűnöst!

Hogyan lettem tehát monarchista?

Jó és megfelelő (nem baloldali) könyvek, idős férfiakkal és hölgyekkel folytatott beszélgetések, találkozás arisztokratákkal és agg szerzetesekkel, papokkal és főleg imádsággal a hazáért, Egyházamért! Magyarországot a hagyományos, a konzervatív gondolkodás és főleg a vallásos-hívő élet, az erkölcsös tisztaság mentheti meg.

,,SI DEUS PRO NOBIS QUIS CONTRA NOS?”(Róm.8,32.) (a gróf Nádasdy és a gróf Széchényi család jelmondata)

Királyságot!