Főherceg vagy politikai percember?

Aki egy kicsit is tudja rólam, hogy monarchista vagyok mostanában hajlandó azzal ugratni, hogy Habsburg György az MDF EP listáján van, mint jelölt. Kicsit unom már a dolgot, de ha egyszer nem lehet kimosni az emberek fejéből, hogy a MONARCHIZMUS NEM EGYENLŐ AZ ÚN. "HABSBURG-SEGGNYALÁSSAL", akkor ez szinte már egy természetes akció. Ezért az én reakcióm sem marad el.

Mert nem örülök. N-e-m ö-r-ü-l-ö-k. És nem is kellene, hogy örüljek ennek. Nagyon nem kell ez az egész ugyanis.

Habsburg-Lotheringen György főherceg, magyar monarchista szempontból még nem sok mindennel tudott megörvendeztetni minket, pedig alapban nagyon jó lenne, hogyha egy Magyarországon élő királyi főhercegre lehetne mutogatni, hogy látjátok, erre gondolunk, amikor a dinasztikus erényeket emlegetjük a Habsburgok esetében. A TV2-nél betöltött felsővezetői szerepe, a Vörös Keresztes elnöksége (gondolva itt a legutóbbi számlázásos botrányokra), szerencsétlen szereplése Medgyessyvel és a román kormányfővel koccint a szuverén Magyar Királyság egyik végét jelölő román ünnepen, lájtosan jobbközepes optimista megnyilvánulásai nem olyan dolgok, amelyekre a magunkfajta konzekvensen monarchista, konzervatív és kombattáns ellenforradalmár attitüddel rendelkező ember azonnal bólintani tudna.

De ki tiltotta meg egy monarchistának, hogy alanyi szinten, akár a trónörököst, Ottó főherceget is kritizálja? Senki. György főherceg pedig jelenleg még az sem. György - automatikusan a Magyar Királyság trónöröklési törvényei szerint - nem lenne király ugyanis. A primogenitúra és a senioritas elve alapján ugyanis, az Károly főherceg lenne, Ottó trónörökös elsőszülött, és jelenleg legidősebb fia. (Abba most ne menjünk bele, hogy Ottó főherceg esetleges halála után, mivel nem volt megkoronázva, a helyzet még bonyolultabb tud lenni.)

Habsburg György IV. Boldog Károly unokája, aki nem nézte jó szemmel, hogy a legitimisták (akkor karlisták) egy része pártpolitika részévé akarta tenni a restaurációt. Az ugyanis egy egész nemzet ügye. Nagy a súly, hogyha az ember egy szentéletű uralkodó unokája, és még nagyobb a kötelezettség. A jelenlegi trónörökös és családjából senki nem vetette fel a restauráció kérdését, amiért - félreértés ne essék! - egyetlen követ sem vetek rájuk.

Ezért biztosan nem.

Ilyen, döntően republikánus politikai közegben ez egy eredménytelen kamikázé viselkedés lett volna, ami nem olyan eredményes.Az sokkal nagyobb probléma, hogy Habsburg Ottó a páneurópai eszmét hozta el Magyarországra és mondjuk nem a Szentkorona-tant, vagy a történelmi alkotmányunk érvényét. György főherceget is hamarább láttam a tévében gratulálni Natalia Orejronak (vagykinek) egy kereskedelmi tv képviseletében, mint mondjuk elismerően nyilatkozni Mindszenty emlékezetével kapcsolatosan. (Korábban Károly főhercegnek is volt egy tv-s műsora az osztrák tv-n, úgy látszik ez a tömegkommunikációhoz való vonzódás a családban erős.)

Az én problémám azonban nem ezzel kapcsolatos. Az én problémám csupán csak ennyi; egy uralkodó unokája, de még inkább egy magyar uralkodói dinasztia tagja, egy ilyen történelmi név örököse, ezzel az örökséggel, ne legyen pártpolitikai percember. Nem kell ez igazából senkinek sem, és nem jó ez így sehogyan sem. A "Habsburg" hívószó lenne abban az ultralájt jobbos (?) politikai közegben, amelyet a Dávid Ibolya vezetett, Bokross Lajos által támogatott (?!) MDF mozog manapság? Ez a politikai tér, amely a "korszerű konzervatív" jelzőt kapta az elnökasszonytól, monarchista ember számára értelmezhetetlen, jobbosoknak nem köll, libsiknek meg gyanús.

A konzervatív szó elé leginkább ne tegyen senki semmit sem. Az ugyanis magában áll, legfeljebb egy nemzetet, népet mutató szót, mondjuk azt, hogy "magyar".

Leginkább az MDF-fel és mondjuk még az SZDSZ-szel is az a baj, hogy nem legitimálja jelenleg választói (népszuverenitásról beszélünk itt most) akarat. Nem értjük az MDF kit képvisel, önmagán kívül? Azt sem értjük, hogy egy királyi főherceg miért áll pártpolitikai közkatonának (vagy őrmesternek)? Egy főhercegnek miért nem elég az, hogy ő főherceg a Habsburg-Lotheringen uralkodói házban? Ez miért nem kötelez valakit? Ez a nemes súly miért nem nyomja el valakinek a percnyi politikai ambícióit? Ezeket a kétségeket nem lehet megválaszolni mással csak az idők jeleivel. A főherceg nem látja sajnos, hogy úgy szolgálhat valamit, amit képviselnie kellene, és valakiket, akik ezt értékelni tudják, hogyha _nem_ azt teszi, amit egy jól behatárolt politikai tér szereplői várnak tőle. Ez ugyanis nem a nemzet egysége, és főleg nem az egésze. A uralkodói ház tagjai ne szolgálják a politika egy részét, hanem a nemzet egészét csakis. Így ugyanis csak bizalmat veszíthet, ahelyett, hogy azt megnyerné. Mert bizalmunk az ősi erényben van, és annak hordozóiban, nem az ellenségeiben.

(Regnum!)