Miért vagyok monarchista? - II.

Mindig is volt bennem egyfajta jobboldali, konzervatív orientáció és mindig is foglalkoztattak bizonyos kérdések: ha valóban egyenlőség van miért jár például olyanoknak több, akik még a jóval kevesebbre sem szolgálnak rá? Ha olyan fontos a szólásszabadság, miért vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet megkérdőjelezni, holott az teljességgel jogos lenne? Egyszóval eleinte inkább csak éreztem, később tudtam, hogy valami nincs rendben. Bár ez persze önmagában még nem elég és tudjuk, hogy a királyság eszménye felette áll a mai politikát meghatározó jobboldal-baloldal polémiának; a monarchizmushoz egyszerűen fel kell nőni.

Írta: Bérces Ádám.

Számomra a demokrácia keretein belül való gondolkodás már meglehetősen korán, tizenévesen megszűnt és már jó ideje gondolom úgy, hogy valamilyen autoriter (tekintélyuralmi) rendszer a megoldás. Inkább e tekintély milyensége felől változtak a gondolataim a „népszerűbb” jobboldali, vagy annak tartott diktatúráktól a jelenlegi álláspontomig, a királyig és a királyságig, amellyel párhuzamosan, ezzel összefüggésben fejlődtek hitbéli meggyőződésemben is. Ebben sokat segítettek az olvasmányaim: konzervatív és tradicionalista gondolkodók, sőt az akkortájt induló Monarchista blog is.

Jelenleg abban a korban vagyok, amikor a fiataloknak kezd teljesen kikristályosodni a gondolkodásmódjuk és sajnos sokan vannak olyanok, akik ilyenkor egyfajta pálforduláson mennek át és úgy gondolják, hogy ha be akarnak illeszkedni a társadalomba és értelmiségiek akarnak lenni, akkor egyszerűen nem gondolkozhatnak a jelenleg adott, demokratikus, globalizálódó társadalom keretein kívül.

Én azonban egyszerűen nem tudok másként gondolkodni. Bár mindig igyekeztem a szó pozitív értelmében nyitott lenni, de eddig egyszerűen semmi sem volt, ami nem ebbe az irányba terelte volna a gondolkodásmódomat és azt, ahogyan a világot látom.

Számomra a királyság egyedüli legitim rendszerként való elismerése szorosan összefügg a világ teremtettségének, Istennek a teremtésben megnyilvánuló végtelen bölcsességének felismerésével. Az egész teremtésben, a természetben rend, hierarchia és egység (nem egyenlőség!) uralkodik.

Ha Isten minden teremtménye képes ebben a rendben élni, az emberi társadalom miért nem lehet ilyen? A rendet megtestesítő királyság intézménye nem történelmi szükségszerűség vagy a társadalmi fejlődés miatt lett túlhaladott: a rend sosem válhat túlhaladottá. Az utóbbi száz-kétszáz év eseményei és a királyság helyzetének romlása tudatos felforgatás eredménye. Nem engedhetjük, hogy ez végleges legyen!

Másfelől saját történelmünket szemlélve nem nehéz belátni, hogy az működőképes rendszert és élhető hazát itt csak a királyság tudott teremteni, amire sem a nemzeti vagy a kommunista szocializmus, sem a köztársaság nem volt képes. A Magyar Királyság ezeréves történelméből követendő és kiemelkedő példának tartom az Osztrák—Magyar Monarchiát és annak példás életű uralkodóit, I. Ferenc József és IV. Boldog Károly királyainkat. Ezen kívül a királysághoz visszavezető, a jelenlegi kaotikus helyzetet rendező lehetséges megoldásnak tartom egy Francisco Franco uralmához hasonló rendszer létrehozását is, akire szintén csak tisztelettel tudok csak tekinteni.
(A szerző spanyol polgárháborúról szóló írása bővebben itt olvasható!)

Tags: 

Hozzászólások