Isten éltesse II. Ottót, örökös királyunkat 95. születésnapján!

Nem olyan régen, Magyarországon ünnepelte Habsburg Ottó, királyi főherceg, a Habsburg dinasztia jelenlegi feje a 95. születésnapját. A kifejezetten szűk családi körben megünnepelt eseményre Herenden került sor, amelyre csak egy szükebb belső kör volt hivatalos, ellentétben a 90. születésnapján tartott hatalmas bécsi csinnadrattával, amely egyrészt pompázatos volt, másrészt mélységesen szomorú, hogy mindez egy koronázatlan királynak szól és nem egy megkoronázott uralkodónak, akit ráadásul maximum egy "konzekvens européer politikusnak" tartanak a legnagyobb befolyású tisztelői is. Túl sok republikánus és republikanizmus ez egy Habsburg királyi főherceg, pláne egy örökös király körül, akinek keresztapja I. Ferenc József császár és apostoli király volt. Ugyanakkor megható volt látni itthon idén novemberben, hogy Őfelsége még mindig meglehetősen jól viseli előrehaladott korát, s híresen eleven memóriája sem hagyta még cserben.

Magyarország örökös királya, tehát az, az egyetlen élő személy, aki joggal tarthat igényt a magyarok megüresedett trónjára most 95 éves. Félelmetes egy kicsit leírni, hogy köztünk él az, az ember, aki egyedül jogosult arra, hogy azon az úton vezesse a magyarokat, amelyen annak idején Szent István elkezdte, és akit megillett Szent Korona. Ebben most nincsen semmilyen „Habsburg-seggnyalás”, (amúgyis ez egy nagyon rossz kuruckodó hungarikumunk) ahogyan néhány humbug-nacionalista (vagy még rosszabb) ezt szokta mondani, hanem pusztán a jogfolytonosság elvének feltétlen elfogadása van benne. Örökös királynak lenni ugyanis annyit jelent, mint egy megkoronázott király, ebben az esetben IV. Boldog Károly királyunk, jogos, vérszerinti utódjának lenni, Ottó, aki második lehetne a magyar trónon ilyen néven, pedig ilyen személy. A szabad királyválasztás langyos megoldását csak Horthy Miklós gubernátor és köre tette aktuálissá, ráadásul egy elég képtelen, gyakorlatilag védhetetlen helyzetben, amelyben szomorú, tragikus következményeit mindenki ismeri, ismerheti.

Őfelsége szerencsésen nemrég kritikával illette a megvalósult Európai Uniót, amelyben kifejezte aggályait, hogy nem egészen erről álmodott annak idején, és a keresztény hit teljes mellőzése megemészthetetlen és súlyos mulasztás az EU részéről. Mi tudtunk volna ennél sokkal keményebben is nyilatkozni, de mindenesetre örülünk annak, hogy Őfelsége ezt is kimondta helyettünk, ezzel visszaadva a reményt, hogy az ő általa is megálmodott páneurópai eszme, amelyben ugye, jellemző módon a nemzetekfelettiség fogta meg őt, messze nem ugyanaz, mint, amely megvalósult valamelyest ma pusztán gazdasági és politikai alapokon. A herendi összejövetelt is nagyobbrészt a Magyar Páneurópai Unió szervezte, de képviseltette magát a hagyományhű katolicizmus egyik magyarországi, egyházilag jóváhagyott szervezete, a Templomos Lovagrend (Militia Termpli - Christi pauperum Militum Ordo) Magyarok Preceptóriája is. Megismételve fentebb jelzett őszinte jó kívánságainkat és biztosítva Őfelségét a tiszteletünkről és támogatásunkról is, Isten bőséges áldását és jó egészséget kívánunk neki!

És persze továbbra is, akkor is és azért is; „Várjuk a királyt!”.

Az eseményről egy nagyon jó kis videó készült:

(Regnum!)