Mik azok a Királyi Könyvek?

A Királyi Könyvek az Anjou-ház uralkodása óta nagyon fontos adminisztrációs eszköz volt az Udvar számára. Dokumentáltan azonban csak 1527 óta vannak meg.

A királyi könyvek az ismertebb története 1872-re datálódik, amikor a magyar és az erdélyi udvari kancelláriák levéltárait Bécsből Budapestre szállították, az ún. „Első osztályú Királyi Könyvek” (Libri Regii) azonban továbbra is a magyar király személy körüli magyar királyi minisztériumnál maradtak. Azonban gróf Tisza Lajos (a király személye körüli miniszter) és Hieronymi Károly (belügyminiszter) elérte, hogy ezeket a könyveket 1867-ig bezárólag vegye át az Országos Levéltár. A Királyi Könyvek alapvetően nemeslevelekről, rangemelésekről, indigenátusi (*) oklevelekről szóltak, amelyeknek a nyilvántartása a XX. század közepéig, tehát a Magyar Királyság fennállásáig relevánsak voltak. Dr. Pauler Gyula országos főlevéltárnok személyes utasítására név és tárgymutató készült ezekhez a könyvekhez.

A Királyi Könyvek eredete egyszerű kancelláriai irat, amelyben a birtokadományozással vagy a címeres-evelekkel való nemesítettek, régi nemességi megújítások, megerősítések, stb. volt az alapja. II. József vezette be a kétféle királyi könyvet; első-, és másodosztályúkat. Az elsőosztályúba az állandó érvényűeket, a másodikba pedig a személyhez szóló, elévülő adományokat írták be. Az idők során ez a második osztályú nem lett fontos, az elsőosztályú királyi könyv viszont nagy megbecsüléssel bírt a magyar nemesség körében. Háromszáznegyven esztendő alatt összesen 82 vaskos kötet királyi könyv keletkezett, hatvanhét magyar királyi udvari, tizenöt erdélyi. Nyomai vannak annak, hogy talán már az Anjouk alatt is vezettek ilyen könyveket (az Árpád-ház ideje alatt biztosan nem), de ezek elvesztek az 1541-ben Buda elfoglalása idején.

A könyvek nagy szakmai precizitásról tesznek tanúbizonyságot; közlik a fő-, és köznemesi, honossági, pecsétadományozási bejegyzéseket, a nemességszerzők neveit, a diploma kiállításának nevét, helyét is 1527- 1918-ig. Az I. Ferenc Józsefig terjedő névjegyzéket Dr. Illésy János és Pettkó Béla készítette (288 oldal) és 1895-ben jelentették meg. Míg az I. Ferenc József valamint Boldog IV. Károly királyok által adományozott nemességek, főnemességek, előnevek és címerek jegyzékét Dr. Gerő József készítette el és 1940-ben a közjogi provizórium ideje alatt jelent meg (239 oldal). A kiadást bonyolította, hogy a király személye körüli minisztérium 1920-ban megszűnt, a Királyi Könyvek pedig egyfajta másolókönyvek szerepet játszották már csak ebben a modernebb korszakban.

A két kötet egységesítve, lényegében reprintként 1998-ban jelent meg a Heraldika Kiadó gondozásában. A kiadó a kiadásnál eredeti tipográfiával és helyesírással közli a szövegeket (sajnos a borítón nem szerepel Gerő dr. neve), amellyel nagy lyukat töltött be a magyar genealógusok és történészek számára, nem is beszélve az önjelölt őskutatókról. A Királyi Könyvek lapozgatása azonban nemcsak akkor hasznos, amikor ilyen céljaink vannak, hiszen aGesta Hungarorumot sem csak akkor lapozgatjuk, hogyha kutatómunkát olvasunk, hanem akkor is, amikor közelebb akarunk kerülni a múltunkhoz. A Királyi Könyvek a királyi udvari adminisztrációhoz visz közelebb, néhány könyvben a magyarországi vezető elit harcai és kudarca is benne vannak, tényszerűen, statisztikai rendezettséggel. A Királyi Könyvek az Udvar bürokráciájának a mértéke is egyben, néhány könyv majdnem fél évezred alatt. Ez bizony édeskevés, és mégis mekkora gazdagság!

(*)indigenatus: tág értelemben „honosítás”, szoros értelemben a nemesség megszerzésének eredeti módja Werbőczi István Hármaskönyve után. - 1542: a rendek országgyűlés határozatban kérték a királytól, hogy az esztergomi vár kapitányának, Musica Mártonnak Magyarországnak tett szolgálataiért adományozzon birtokot, s így emelje nemesi rangra, ami az 1542:50. törvénycikkel meg is történt. Ettől kezdve egyre sűrűbben hoztak törvénycikkeket idegenek indigenatusáról.

(Köszönjük a segítséget Dr. Tellér Tivadarnénak, a Heradika Kiadó ügyvezetőjének.)

PHJ