Carl Schmitt

Meg szeretnéd ismerni önmagadat és (talán még inkább) saját valós helyzetedet? Van minderre egy igen jó próbakő. Figyelj arra, hogy az ember ezer definíciója közül közvetlenül melyik számodra a legvilágosabb! A cellámban erre figyelek, és így lett egyértelmű, hogy az ember meztelen. Az az ember a legmeztelenebb, akinek ruhátlanul kell egy felöltözött elé állnia, fegyvertelenül egy fegyveres elé, hatalom nélkül egy hatalmas elé. Mindezt már Ádám és Éva is felismerte, midőn kiűzték őket a Paradicsomból. Írta: Carl Schmitt (*).

Huszonöt évvel ezelőtt hunyt el a 20. század – életútja, döntései és elméletei okán egyaránt – egyik legvitatottabb, legellentmondásosabb és tán legérdekesebb gondolkodója, Carl Schmitt. Magyarországon – leszámítva Kuncz Ödön egy negyvenes évekbeli fordítását és Lukács György kritikáit – igazából csak a rendszerváltás után vált ismertebbé: az első Schmitt-könyv fordítójaként Paczolay Péter, az első Schmitt-monográfia szerzőjeként Pethő Sándor és a Schmitt-recepció hazai előmozdítójaként Cs. Kiss Lajos járult mindehhez hozzá.