Jelenleg

Egy pillanatra álljunk meg és gondolkodjunk el azon, hogy éppen most nevessünk vagy sírjunk azon, hogy a Magyarországi Nagyoriens, mint civil szervezet (!) bekerült a Parlamentbe és ügyrendi javaslatot nyújtott be a T. Háznak. Mindezt egy tipikus semmitmondó, bratyi-demokrata intézmény részeként ("Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács" - bah!) tették meg a jó maszonok, amelyről az édibédi Szili Katalin is megemlékezett. Kiválasztunk 500-ból, annak a felét, annak az ennyi részét, aztán csak marad két darab, akikkel tudunk is mit kezdeni. Remek. Nem tudtuk mi hiányzik.

Írta: Pánczél Hegedűs János.

Írta: Megadja Gábor.

Igazából nem tudjuk biztosan, de mindenesetre a sok komolyabb téma után jólesik egy kis "monarchista bulvár" is. Tény az, hogy a legnépszerűbb webrádió - toronymagasan a többi nevező előtt - a Szent Korona Rádió lett egy nemrég lezárult szavazáson, amelyen dobott egy hátast az átlag balliberális média, a jobbosok meg nem annyira figyeltek.

Monarchista ember nem nagyon rajong a mindenfajta népszavazásokért, meg felmérésekért meg ilyesmikért. A népet megkérdezik, aztán mond valamit, aztán megint mond valamit és abból aztán mindenki azt szűri le magának amit akar és lehet újabb vagy éppen régebbi politikai tőkét kovácsolgatni. Ez ugye alapvetően a népuralmi rendszerek kedvelt kis játéka, az meg ugye nem nagyon érdekel minket.

Turner Gábornak, bajtársiassággal. A magyar emberek az elmúlt két évben hozzászokhattak ahhoz, hogyha valamilyen kisebb-nagyobb évforduló, nemzeti ünnep van, akkor éppenséggel „balhé is lesz”. A gond csak az, hogy a balhét nem kell megszokni, és balhé semmiképpen sem kell. Senkinek sem. Egyszerűen ez nem jó. A balhé nem harc, a balhé nem küzdelem, a balhé csak balhé. Nem nemzeti, nem nemes, nem hasznos.

Írta: Békés Márton. A magyar republikanizmus semmisségét és abszolút érvénytelenségét két szemszögből lehet és kell vizsgálni: a politikai küzdőtér bal-, és jobb sarkából. Ezt fogjuk tenni.

Csak most ajánlotta pécsi monarchista ismerősöm Dukai István írását A törvénytelen állapotról címmel a Hitel 2008. júliusi számában. Jó, hogy ajánlotta és meg is vette nekem, mert magamtól nem gondoltam volna, hogy itt kell keresni ilyet. Érdemes elolvasni, különösen jelenlegi "lászlóandrásista tradicionlistáknak", mert Guénon és Hamvas Béla mentén értekezik, kellemes áthallásokkal, monarchista felhangokkal és szerencsésen elkerülte a hübrisz mételye is a szerzőt, leginkább Czakó Gábor ösvényei vannak ehhez közel (meglehet tőle nem olvashattunk ilyen konkrét közjogi kitételeket sajnos).

Ilyen még nem volt, akkor most miért ne legyen? Vannak olyan dolgok, amelyekkel valamennyire foglalkozunk, merthogy monarchisták vagyunk, és ezt valamennyire a környezetünk számon is kéri rajtunk, de ugyanakkor nem hülyék. Ilyen apró mindennapi csacskaságok. Ezeket a dolgokat nem lehet komolyan lereagálni, az ember hátradől a karosszékben elmorzsol egy könnycseppet és röhög hangosan és csúnyát is mond. Persze az elmúlt időszak három leginkább mókás dolgait gyűjtöttem itt most össze. Kacagjunk együtt barátaim!

Az feltűnt most szeptember 20-án, hogy kik vannak a II. Magyar Köztársaság mellett ma 2008-ban, a Magyar Demokratikus Charta akciója kapcsán?